Az emberiség öröksége [antikvár]

Előszó A történelem hosszú folyamában korszakok jönnek-mennek, váltják egymást, de mindegyik korszakban létezik valami, amit az elődök fontosnak tartanak megtartani, továbbadni a további generációknak: ezeket a bölcsességeket, persze, az ifjabb generációk hol felhasználják, hol elvetik, de az tagadhatatlan, hogy mindezek nagy hatással vannak az idők, kontinensek, történelem és más fejlődési folyamatok alakulására. Természetesen olyan tudás is létezik, melyeket elfelednek, s csupán egy régészeti lelet hozza őket felszínre, esetleg kideríti, mi volt a lényege valójában. Olyan tudás, hagyomány is létezik, melyet soha többé nem sikerül hitelt érdemlően bizonyosan megmagyarázni, származására fényt deríteni, magyarázatot alkotni: mindezekkel még adós a mai kor tudományos világa. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy az emberiség a világ minden táján féltékenyen őrzi örökségét, hagyományait, múltját, hiszen ezek nélkül nem tudná olyan stabilan állni az idők változásának rohamát, s nem tudna hozzá olyan dinamikusan, ugyanakkor odaadóan alkalmazkodni. A múlt csodáit sokszor vagy idejétmúltnak tartották, és ezért temették el, vagy esetleg azért helyezték időtálló helyre, hogy sokáig megmaradhassanak az ifjabb generációk örömére. Ez, persze sokszor problémát okoz, hiszen -használati utasítás híján - sokszor évtizedek hosszú során keresztül, néha csak a véletlen folytán sikerül megoldani ezeket a titokzatos hagyományokat, leleteket. Mindezekből a hol modernkori, hol őskori, hol pedig misztikus örökségekből adunk most közre egy szép csokorral, s reméljük, a kedves olvasó figyelmét sok, idáig ismeretlen érdekességre felhívjuk.