Az emberiség története [antikvár]

Kedves Olvasóm! Mikor tizenkét vagy tizenhárom éves fiú voltam, az egyik nagybácsim, aki megkedveltette velem a könyveket és képeket, megígérte egyszer, hogy elvisz egy nevezetes kirándulásra. Arról volt szó, hogy együtt fölmegyünk a rotterdami öreg Szent Lőrinc templom tornyába. Igy történt, hogy egy szép napon a sekrestyés egy akkora kulccsal, mint amekkora a Szent Péteré lehetett, kinyitott egy titokzatos ajtót. "Majd ha újból lejönnek és ki akarnak menni" - mondotta -" akkor húzzák meg a csengőt.", avval csikorogva becsukta mögöttünk az ajtót s elválasztott bennünket az uccai lármától. Benne voltunk az új és különös tapasztalatok világában.