Az erdélyi jobbágyság gazdasági helyzete a XVIII. században [antikvár]

BEVEZETÉS A XVIII. század az erdélyi jobbágyságot válságos helyzetben^ a török-korszak számlálhatatlan megpróbáltatásaitól megtizedelve, az anyagi romlás mélységeibe taszítva találta. Erdély politikai és társadalmi története érthető magyarázatát adja ennek. A török és német nagyhatalom közé szorult kis ország állandó politikai válságainak terhe másfél századon át csaknem kizárólag a föld népét nyomta, s a gyakran megújuló háborús csapások is leginkább és legkegyetlenebbül őt sújtották, azt a népet, amely az elharapózó örökös jobbágyság rendszerében egyre korlátlanabbá váló földesúri kizsákmányolásnak is ki volt szolgáltatva. Kezdve a török államnak fizetett hűbéri adón, amely a fejedelemség önállóságának előfeltétele volt, az állam kormányzását és védelmét biztosító szolgáltatások (dica, gratuitus labor, ingyen gazdálkodás, kvártélyo-zás, postálkodás, veetura, katonaállítás stb.) hosszú során át egészen a megnövekedett földesúri járadékokig, — minden feudális igény és szükséglet fedezése a jobbágyság kényszerű kötelessége volt. A jobbágyterheknek a török-korban végbement hatalmas arányú megnövekedését állami vonalon leginkább a portális adónak 1 forintról 90 forintra való emelkedése, földesúri vonalon pedig a robotnak mindennapivá válása jellemzi. A kizsákmányolásnak ekkora mértékével szemben szükségképpen erőteljes jobbágyellenállásnak kellett érvényesülnie. A XVII. század folyamán Erdélyben nagyarányú nyílt jobbágyfelkelésre mégsem került sor. Ennek legfőbb oka valószínűleg abban a nagy létbizonytalanságban keresendő, amelyben az idegen hordák minduntalan fenyegető betöréseitől rettegő jobbágyság élt. A föld népének el kellett tűrnie az elevenbe vágó feudális kizsákmányolást, hogy elkerülje az életet és gazdaságot végromlással fenyegető idegen seregjárást. Ez a magatartás fejeződött ki a Rákóczi-szabadságharc idején is. Az erdélyi jobbágyok, bármily nagy volt is a földesurak elleni elkeseredésük — hiszen helyenként megrohanták a nemesi udvarházakat és megsarcolták a nemesi vagyont — a nagyobb rosszat jelentő német uralomtól való félelmükben a felkelő kuruc nemességet fegyvertársukká fogadták.