Az erdélyi örmények katolizációja (1685-1715) [antikvár]

ELŐSZÓ A hazai és nemzetközi tudomány számára nem volt ismeretlen az erdélyi örmények egyháztörténete. Számon tartotta mindezt a nemzetközi armenisztika is mint az örménység történetének egyik igen fontos szeletét, ám ennek ellenére sosem került igazán e tudományág művelőinek a látókörébe. Az erdélyi örmények egyháztörténetét figyelemmel kísérte továbbá a nemzetközi, illetve a magyar történettudomány is, jóllehet hosszú évtizedeken át nem vetette komoly, minden részletre kiterjedő, tudományos vizsgálatok alá. Talán ermek az egyik, ha nem a legfontosabb oka az volt, hogy az erdélyi örményekről szóló, több nyelven írott dokumentumok - különösen az egyházi unió periódusára vonatkozóan (1685-1715) - nem egy helyen és nem egy országban lelhetők fel. Ezért hosszú ideig az erdélyi örmények katolizációjának kutatása eleve kudarcra volt ítélve, hiszen igencsak széles körű és sokrétű levéltári ismereteket, valamint nyelvtudást követelt meg. Az erdélyi örmények egyháztörténetének megértése igen alapos armeniszti-kai jártasságot is igényel, mert a katolizáció kérdését nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi rekatolizáció történetének egyik fontos fehér foltjaként tartják számon. Ennek a megértéséhez azonban vissza kellett menni az örménység történelmének korábbi, „vérzivataros" évszázadaiba. Hiszen magát az erdélyi örmények katolizációját egy kora középkori egyháztörténeti probléma kora újkori változatának kell tekinteni. Ezt különösen érdekessé teszi az a tény, hogy az örménység történelme során szinte állandóan szembe találta magát előbb Konstantinápoly (Bizánc), majd utóbb Róma egyesítő törekvéseivel, és mindezek gyakorta szeku-láris tendenciákkal is társultak. Következésképp az erdélyi örmények katolizá-ciója olyan bonyolult kutatási területnek bizonyult, mely a nemzetközi kutatásokban módszertanilag is igen nehezen volt kivitelezhető. Ezen túlmenően nem lehetett figyelmen kívül hagyni azt a tényt sem, hogy az erdélyi örmények katoli-zációja gyakorlatilag egybeesett az Erdélyi Fejedelemségnek a Habsburg Monarchiába történő betagozódásával, valamint a Magyarországon élő, különböző nemzetiségű és ortodox felekezetű keresztény lakossság körében meginduló re-katolizációs kísérletekkel. Jelen munka a 2008. május 16-án nyilvános védésre benyújtott, és 2009. május 4-én megvédett doktori disszertációm átdolgozott és kibővített változata. Ebben a témában az első cédula elkészítésétől a disszertáció nyilvános védéséig mintegy másfél évtized telt el. Ez irányú kutatásaimat még egyetemistaként néhai Schűtz Ödön (1916-1999) armenológus professzor vezetésével kezdhettem el. Ő volt az, aki felhívta a figyelmemet az örmény apostoli egyház és a római kato-