Az idő alakzatai és időtapasztalat a magyarságtudományokban [antikvár]

oszoA kötet a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság és a Pécsi Tudományegyetem közös rendezvényeként 2015-ben lezajlott doktoriskolák V. nemzetközi magyarságtudományi konferenciájának eló'adásait közli, a rendezvénysorozat, és a társtudományok között kialakult párbeszéd folytatásának szándékával.A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2005 óta hirdeti meg doktorjelölteknek szóló konferenciáit, amelyeknek elsődleges célja, hogy rendszeres nemzetközi megjelenési lehetőséget biztosítsanak a magyarságtudomány iránt érdeklődő fiatal kutatók számára, az ötévente sorra kerülő világkongresszusok között. Az eddigi konferenciák és kiadványok olyan újdonságokkal szolgáltak, amelyek hathatósan segítették elő a magyarságtudományi kutatások elméleti és módszertani korszerűsítését, az interdiszciplináris szemlélet és a kultúrák közötti párbeszéd kibontakozását. Igyekeztünk ezúttal is olyan témát választani, amely a nemzetközi tudományosság mércéjével is releváns kérdést vet fel, megragadható a magyarságtudományok különböző szakterületei számára, s nem utolsó sorban képes megszólítani a PhD-s korosztályt. így esett a választásunk Bene Sándorral együtt az V. doktoriskolák magyarságtudományi konferenciájának előkészítése során az idő alakzataira és az időtapasztalatra, amelyről a résztvevők termékeny párbeszédet folytattak a magyarságtudomány által összefogott kutatási területeken. A konferencia arra a kérdésre kereste a választ, mitől időszerű az idő távlata a magyarságtudományokban. Elöljáróban érdemes emlékeztetnem arra, milyen előzetes megfontolások érvényesültek a témaválasztás során.A történeti értelmezés horizontján a nézőpontfüggőség és az időbeliség összefüggése magától értetődő. A mindenkori jelen egymásra vonatkoztatja a múlt és a jövő idődimenzióit. Lényeges kérdés ezzel kapcsolatban tapasztalati tér és várakozási horizont kölcsönhatása, emlékezet és felejtés dinamikája, a személyes emlékezet és a közösségi emlékezet viszonya.A korszakolás, a periodizáció távlatos kérdésnek számít a magyarságtudományok valamennyi területén. Milyen rendezőelvek érvényesülnek az egyes tudományágakban? Összehasonlíthatók-e ezek a korszakretorikák? A magyarságnak, a magyar kultúrának hányféle ideje, időszámítása van? A magyar történelem talán egyik meghatározó vonása a folytonosság szinte állandó megszakadása, éppen ezért a kultúra mélyebb folytonosságának feltárása a magyarságtudományok egyik feladata. A hagyomány megőrzése, továbbadása és megújítása időbeli közvetítést feltételez, távoli korszakok párbeszédét.