Az igazságos béke legendája [antikvár]

ELŐSZÓ Tisztelt Olvasóim! A gyűjteményben, amit a kezükben tartanak, a magyarságról, történelemről, politikáról megfogalmazott néhány gondolatomat raktam egymás mellé. A sorban egy tanulmányt helyeztem előre, mert ez nem napi eseményekhez kapcsolódik, hanem hazám és nemzetem egy sokat vitatott problémáját kísérli meg bemutatni. Ezt rövidebb írásaim követik. Vannak közöttük napilapokban megjelent újságcikkek, vannak olyanok, amelyeket nem közöltek - ők tudják, hogy miért - és találhatók olyanok is, amelyek szebb napokra várva, eddig íróasztalomban pihentek. Csak néhány helyen kellett igazítanom, aktualizálni vagy szerkeszteni a szövegen. (Ahol az újságok rövidítve hozták le cikkeimet, ott az eredeti teljes szöveget közlöm.) Egyetlen írás van közöttük - az első - amelyik kivételnek számít. Ezt ugyanis még fiatal gimnazistaként, egy hajdani, Budapesten töltött nyári vakációm alatt vetettem papírra, s bár felnőttként természetesen másként fogalmaznék, mégsem változtattam rajta semmit. Mert tartalma ma már történelem, hazám históriájának egy részlete. De részlete ifjúságomnak is, amelyben érdeklődési köröm kialakult, és nemzeti elkötelezettségem - nem kis mértékben a szülői ház hatására - megerősödött. A cikkek időrendi sorrendben, születésük időpontját - s ha nyomtatásban is megjelentek, az erre való utalást is - feltüntetve követik egymást. Gondolkodtam, hogy milyen címet adjak az egésznek. Mivel az írások között a II. világháborúról szóló rész tartalmilag a leggazdagabb, ezért úgy döntöttem, ennek a címe - Az igazságos béke legendája - legyen a fedlap tetején. De mivel egy kivételével valamennyi betűvetésem a Feleségem által biztosított megértő csendben, éjszakákba nyúló estéken született otthonunkban, Sárospatakon, úgy éreztem alcímnek, belül, odaillik az is, hogy „Pataki esték" Kedves Olvasóim! Lehet, hogy nem mindenki azonosul majd megfogalmazásaimmal, hisz' ezek az én egyéni gondolataim. Örömömre szolgálna azonban, ha tanulmányozásuk végére érve elfogadnák őket, azzal a szellemiséggel együtt, amelynek kibontására megírásukkor törekedtem. Sárospatakon, 2001 januárjában A szerző