Az ókor csodái [antikvár]

Isten lelkének parányi része, az emberi lélek részes a teremtés folytonos munkájában. Az emberi test halandó; elenyészik, mint a szellő, mely keletkezik és eltűnik, de a lélek teremtő erejének alkotásai századokkal és évezredekkel tulélik az embert. Háromezer év eltelte után is szavaljuk Homérosz, a vak koldus hőskölteményét; erkölcsi eszméink évezredekkel ezelőtt elhangzott tanításokban kristályosodtak ki; a mérhető dolgok tudományának elemeit és magasabb tételeit évezredekkel ezelőtt elporladt emberektől tanuljuk s homokba temetett városok száz nemzedékkel ezelőtt élt népek nagy műveltségének emlékeit zárják magukba. Mélyen lábaink alatt, kőzetekben és szénrétegekben egy letűnt korszak őserdői, szörnyű állatai, halai és csigái maradtak fenn számunkra, hogy beletekinthessünk egy oly világba, mely az ember teremtését millió évekkel megelőzte. Ó, ha a jövőbe oly messze tudnánk látni, mint a multba! De azt, amit valaha ember alkotott, mind megismerhetjük.