Az ókori müvészet története [antikvár]

Részlet a kötetből: A művészet kezdete. A művészet határozott szükségletnek, nem pedig szeszélynek a kifejezése. Hiábavaló tehát a történelemben kezdetét nyomozgatni, mert magával a történettel kezdődik. Mikor a vadember faágakból kunyhócskát üt össze, bizonyos anyagi szükségletnek engedelmeskedik, hogy ugyanis hajlékot alkosson magának. De ekkor arra is törekszik egyszersmind, hogy hajlékát a maga ízlése szerint, vagyis a tőle kitelhető legszebben állítsa fel; legszebb kalyibája a törzsfőnek lesz. E körülményben határozott morális szükséglet nyilvánul: a szépre törekvés. Mikor a primitív ember magának agyagból fazekat csinál, hogy folyadékot tarthasson benne, egyúttal arra is ügyel, hogy az edény egyik részén öblösebb, másikán meg szűkebb legyen de midőn így ezt egyfelől minél hasznavehetőbbé igyekszik alkotni, másfelől azon van, hogy a szemnek is minél tetszőbbé tegye. E két czél eszméjét nem különíti el egymástól, sőt ellenkezőleg csak egynek tekinti: azért jelöli a primitív népeknél ugyanazon egy szó a művészetet és ipart. Mikor aztán a primitív ember fazékcsinálásakor formát keres, emlékezetében száz meg száz látott alak emléke ébred fel ösztönszerűleg, például gyümölcsök, virágkelyhek alakjai; tehát akkor is, midőn ez alakok nincsenek szeme előtt, ezeket az alakokat utánozgatja ösztönszerüleg. Az így alkotott formái oly formák lesznek, melyeket emlékezetéből ugyan, de a maga elé tűzött czél szerint módosítva állít elé. Ekként az, mit el akar érni ideális czél, de az eszköz, melylyel czélra jutás végett él, való dolognak utánzata. A művészet tehát bizonyos ismeretlen szépség után való törekvés, mely ismert formák utánzásában nyilvánul...