Certamen VI. [antikvár]

BEVEZETŐ Első szakosztályi tanácskozásunk és az annak eredményeképpen létrejött új kötetünk, immár a hatodik CERTAMEN, szokás szerint a tudományos kutatási eredmények sajátos találkozási felülete, most egyszersmind új tudományterület befogadója is - a László Ferenc kolozsvári zenetudós munkássága előtt tisztelgő emlékező szekció előadásai révén. A nyelvészet területén ezúttal hatásvizsgálatok születtek: Máthé Dénes nyelvtörténeti tanulmánya a reformáció kezdetének 500. évfordulójához is kapcsolódva mutat rá a magyar nyelv alakulása folyamatának egy korszakára. Zsemlyei Borbála vizsgálata sajtónyelvi-nyelvszociológiai szempontot érvényesít. A szülés és születés léthelyzeteihez rendelődő népi tudás tanulmányozására antropológiai-higiéniatörténeti megközelítésben dr. Balázs Lajos vállalkozik. A tudomány művelésének határok fölött átnyúló történeti diszciplínáját, a história litterariát Csata Adél a képzését Erdélyben megszerzett lelkész, Benkő József munkásságában követi nyomon. Nagy Katalin a nevelés filantróp irányzata tankönyvpéldáival jelzi a reformkori magyar iskolaügy viszonyát a Habsburg-monarchia egységesítő terveihez, másrészt hangsúlyozza a kérdésbe aktívan bekapcsolódó személyek, például egy Döbrentei Gábor szerepét a megújítási kísérletekben. Bartha Katalin Ágnes a színészszerep és a nagyvárosi lét összefüggéseit tárgyalja, rámutatva Prielle Kornélia és Bulyovszkyné Szilágyi Lilla életvitele jelentőségére, a 20. századi magyar női önismeret és társadalmi szerep értelmezésének alakulására. Pieldner Judit egy Radu Jude-film elemzésével kutatja intermediális keretben a kulm-rális emlékezet és a történelem tényleges jelentéseit, összefüggéseit. Az EME I. Szakosztálya Erdélyi Zenemdományi Munkacsoportja László Ferenc évfordulójának szentelte előadásait; Németh István Csaba a kolozsvári zenemdós hagyatékának és a feldolgozása módszereinek bemutatásával, Biró Viola a Bartók-kutató László Ferenc portréjának árnyalásával. Szakács Boglárka egy zenemű vizsgálatával, Sófalvi Emese az erdélyi Mozart-kultusz korai időszakának vizsgálatával, Potyó István pedig egy kevéssé ismert közép-kelet-európai zeneszerzőre való emlékezéssel tiszteleg az 1937-ben született mdós tanár emléke előtt. Minthogy 2017-ben a reformáció fél évezredes és az osztrák-magyar kiegyezés másfél százados évfordulójára emlékeztünk, a történelem szekció előadásai is főként e két eseményre és kapcsolódó vonatkozásaikra összpontosítottak. A Reformáció 500 című tömbben történészek és egyháztörténészek világítanak rá a reformációnak az erdélyi egyház-, művelődés-, gondolkodás- és iskolatörténetre kifejtett hatására. Szó esik a Szilágyság egyházkormányzati hovatartozásának kérdéséről, az erdélyiek kora újkori wittenbergi peregrinációjáról, Szenei Molnár Albert gyűjteményeiből származó, autográf reformátor! levelekről, illetve Huszti András teológiai gondolkodásának kérdéseiről. A kötetsz osztrák-magyar kiegyezés a szimbolikus politika tükrében címet viselő része a konferencia Pál Judit (Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Történeti Intézet) és Cieger András (Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet) társszervezők közreműködésével megszervezett tömbje több előadásának tartalmazza írott változatát. Szó esik Ferenc József magyar királlyá koronázásának a szimbolikus politika területén is megnyilvánuló kérdéseiről, Erdély 1867-es uniójának szimbolikus megjelenítéséről, illetve a dualizmus korában magyar fennhatóság alatt áUó Fiume körüli rövid adriai partszakasznak, a „Magyar Tenger-