Egyenes beszéd EU-nyelvügyben [antikvár]

Bevezetés Újságokat olvasva, televíziós csatornák esemény-beszámolóit nézve, rádióállomások hüadásait hallgatva, vagy életterünkben körülnézve kialakul bennünk egy kép a minket körülvevő világról. Vibráló és változó ez a kép, föggöen attól, hogy a tömegtájékoztatás eszközei éppen milyen természetű történésekről számolnak be. Fegyveres harcok, természeti katasztrófa, bűnözés; sztrájkok, politikai botrányok - megállapodások aláírása, nagyszabású ünnepségek, kedvező gazdasági eredmények; felfedezések, új technikai csodák stb. Mivel szórakoztatnak bemiünket: horror, szex, erőszak - koncert, látványmüsor, szappanopera, vetélkedő; sportközvetítés, természetfilm stb. Attól is ftigg a bennünk kialakult kép, hogy mit látunk, hallunk, tapasztalunk szűkebb vagy tágabb környezetünkben: mi épül és szépül, mi pusztul; mit kínálnak és hogyan életünk könnyítésére, szebbé, gondtalanabbá tételére, és milyen lehetőségeink vannak ezek megszerzésére, elérésére, illetve mi keseríti meg életünket, mi veszélyezteti létünket. A külső feltételek és hatások egyik részét jónak, hasznosnak, kellemesnek, reményt adónak találjuk magunk s talán mások számára is; más részét ellenkezőleg: rossznak, károsnak, kellemetlennek, riasztónak, félelmet keltőnek. Egyre többször halljuk a globalizáció szót, melyet gyűjtőnévként használnak/o/yömaío^ és jelenségek széles körére. Egy másik, mind gyakrabban használt kifejezés: az információs társadalom, és vele összefüggésben lehet olvasni, hallani az információs szupersztrádáról is. Lelkesedést és aggodalmat egyaránt kiváltottak és kiváltanak, mert egyelőre csak a változások iránya látszik, végső és teljes társadalmi hatásuk nem. A fentiek, természetesen, érintik az európai integráció céljait és folyamatait is. Ezért adódik kérdésként: Kihámozható-e ebből a szemünk előtt gyorsan változó, elménket olykor erős megpróbáltatásnak kitevő, sok színt mutató látvány-, hang-, tapasztalatözönből valami olyan tanulság, ami vezérfonalul szolgálhat, legalább egy-két alapvető kérdésben, az élni tudatosan akaró európai ember számára? Ennek a kérdésnek a jegyében elmélkedünk, és keressük a választ; valóban csak egy-két - de alapvető - kérdésre a helyes választ. 1999 nyarán újraválasztották az Európai Parlamentet. A legtöbb országban alacsony volt a választáson való részvétel. Újsághü" anól tudósított, hogy hivatalos EU-felmérés szerint az európaiak 57 százaléka még sohasem hallott erről az intézményről. Ez a tény bizony