Egyház és kommunikáció [antikvár]

Részlet: Keresztes K. Sándor A PÁRBESZÉD EGYHAZA A MAGYAR PAX ROMANA FÓRUM 40. KONGRESSZUSÁNAK MEGNYITÓJA Negyvenedik kongresszusát kezdi meg ma a magyar Pax Romana mozgalom; nyolcadikat magyar földön. Krisztus halálára emlékeztünk az elmúlt napokban és ünnepeltük feltámadását. Ezzel az örömhírrel várjuk a Pünkösdöt, a Szentlélek eljövetelének ünnepét, és ennek hirdetése az Egyház legfőbb küldetése: „Minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr!" (FU 2,11). Ehhez a küldetéshez kapcsolódik az előttünk álló hét előadásainak és beszélgetéseinek témája, amelynek ?4 párbeszéd egyháza összefoglaló címet adtuk. Két alapvető fogalom húzódik meg a cím mögött: kommunikáció és kommu-nió - közlés és közösség. Összekapcsolásuk nem esetleges, egymásra vonatkozásukat már az Újszövetség megfogalmazta: „hirdetjük nektek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit láttunk és hallottunk, nektek is hirdetjük, hogy ti is közösségben legyetek velünk. Mi ugyarüs közösségben vagyunk az Atyával és a Fiával, Jézus Krisztussal." (IJn 1,2-3) Jézus Krisztus - akinek tanítása, tanítói tevékenysége módszerét tekintve maga volt az egyszerűség és a közvetlenség - a kommunikáció mestere, a perfectus communicator Hogyan tudunk megfelelni annak a kihívásnak, amelyet közlés és közösség egymásba fűzésével Jézus példaként elénk állít? Mi az, amit tanulhatunk tőle? Hogyan tudjuk mi, mai keresztények teljesíteni ezt a feladatunkat? Mindenekelőtt jézusi tanításnak azt a lényegi többletét kell tudatosítanunk magunkban, amit a tömegkommunikációs eszközökről szóló, 1971-ben közzétett zsinati határozat a következőképpen fogalmaz meg: „A kommunikáció több, mint gondolatok közlése és érzelmek jelzése. Legmélyebb szintjén saját magunk ajándékozása a szeretetben. Krisztus kapcsolatteremtése (kommunikációja) valóban lélek és élet volt." {Communio et progresssio 11.) Jézus tanítói tevékenységének ez volt a spirituáUs lényege. De hatékonyságának nem csak ez volt a titka, hanem a közlés nyelvének és formájának megválasztása is. Ezt ismerte fel a II. Vatikáni Zsinat, amikor megállapította: a döntő kérdés ezen a téren az, vajon a kereszténység közlése megfelel-e az