Életutak találkozása [antikvár]

Mint ahogyan embertársainkról, barátainkról és kollégáinkról, a köztünk levő személyes kontaktusok tükrében formálunk véleményt, ugyanígy az egyes nemzetek a másikról gazdasági teljesítményeik, kulturális és tudományos értékeik illetve ezek recepciója alapján mondanak ítéletet. A kulturális kontaktológia mint diszciplinarizálódott tudásanyag, a művelődéstörténet része, azokat az érintkezési pontokat tárja fel, értékeli és elemzi, amelyek két civilizáció, nemzet vagy etnikum kulturális produktumait összeköti, kölcsönösen megtermékenyíti, filológiai és forráskritikai módszerekkel verifikálja. Elöljáróban leszögezzük, nem célszerű, ha a kulturális kapcsolattörténet kutatói a „qui prodest" elvét állítják vizsgálódásaik középpontjába, mivel ez - a legtöbb esetben - az úgynevezett nagy kultúrnemzetek szupremáciáját sugallja és erősen degradálja a „kis népek" kultúrateremtő jelentőségét. Pedig vitathatatlan, még ha a mindjobban globalizálódó világ ennek ellenében is hat, hogy a kis lélekszámú nemzetek is képesek maradandó és örökbecsű szellemi alkotásokra, kulturális teljesítményekre. Magyarországon a kapcsolattörténeti kutatások mintegy száz-százhúsz éves múltra nyúlnak vissza. Közismert, hogy a fenti időszakban a magyar-francia érintkezésekről Eckhardt Sándor, Sőtér István, Köpeczi Béla, Gábriel Asztrik, Szirmay Mária, Baranyai Zoltán, H. Balázs Éva, Sörös Pongrác, Birkás Géza, Bajomi Lázár Endre, a magyar-német kontaktusokról Heller Ferenc, Pukánszky Béla, Mádl Antal, a magyar-lengyel kapcsolatokról Divéky Adorján, Kovács Endre, Kapronczay Károly, Gerézdi Rábán, Nyáry Pál és mások számos dolgozatot publikáltak. A magyar-olasz kulturális relációkról Veress Endre, Koltay-Kastner Jenő, Szauder József, a magyar-orosz kontaktusokról Thallóczy Lajos, Márki Sándor, Schultheisz Emil, Tardy Lajos, Váradi-Sternberg János, a „hungarus" diákok külföldi egyetemjárásáról, peregrinációjáról pedig Abel Jenő, Tonk Sándor, Szögi László, Lukinich Imre, Hoffmann Gizella és Gömöry György adott közre írásokat. Szomorúan konstatáljuk ugyanakkor, hogy a kapcsolattörténeti szintézisek sorából szinte teljesen hiányoznak a kelet-közép-európai szomszédos népekhez fűződő kulturális kapcsolataink múltját bemutató művek. Ráadásul, a már meglévő kutatási eredmények sem épültek be hazai történelemtankönyveink ismeretanyagába, pedig ezek adaptálása jelentősen gazdagíthatná diákjaink szellemi horizontját.