Élő tanítások [antikvár]

Még mindnyájan, akik valaha a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen Ballagi Aladár hallgatói voltunk, emlékezünk arra a lobogó lelkesedésre, amellyel szeretett tanítómesterünk a mult idők csarnokait bejárta s életünket az ott talált kincsekkel meggazdagította. Az a néhány egyetemi esztendő, amelyet mi közelében eltöltöttünk, egy egész életre szóló hasznos irányítást adott, mert hazánkért élni tanított. A történettudomány örökké jókedvű munkásának, bátorszívű s nyiltszavú hirdetőjének igazságait érzésben és gondolatban mindig egybeforrott tömött padsorok hallgatósága véste kitörölhetetlenül lelkébe. S bátor repüléssel szárnyalt e váltakozó tábor az eszmék tiszta légkörében vele együtt a magasságok felé, hol mindnyájunknak példaképül szolgált, honnan mindnyájunkra fényt árasztott. Már fiatalon megéreztük, hogy egyedülálló jelenség volt tanáraink között. Nem alkalmazkodott uralkodó irányokhoz, s aminek igazságáról meg volt győződve, azt mindig kimondta a hivatalos felfogás, az uralkodó irányzat, sőt a hatalommal szemben is. Tántoríthatatlan becsületességét, igazságosságát és tanári jóindulatát nagy eszmék szolgálatára szentelte s erre buzdított példájával is. Életének erkölcsi tartalmát belevitte tudományos működésébe, azért nem fogytak el tanítványai az ő elmúlása után sem.