És mégis élünk! [antikvár]

Valljuk be őszintén: a revízió érdekében eddig nem sokat tehettünk; ha ennek ellenére mégis sok minden történt és meglepő eredményeket értünk el, annak oka nem a „magyar propaganda", amelyről a kisantant közvéleménye álmodik, hanem az eltemetett igazságban rejlő erjesztő erő. Amit tudatosan tettünk, az alig volt több, mint a mozgalom előkészítése. Ha szabad egy mindenképpen békés vállalkozásnál katonai hasonlattal élnünk, akkor elmondhatjuk, hogy eddig a tulajdonképpeni revíziós hadjáratit bevezető mozgósítással voltunk elfoglalva. Hogyan festett a gondolatok mozgósítása? Trianonban nyilvánvalóvá lett, hogy a külföld vagy egyáltalában nem ismeri, vagy teljesen félreismeri a magyarságot és annak történelmi helyzetét. A hamis kép, amely a világ köztudatába belevetődött, nemcsak ellenfeleink propagandájának, hanem részben a háborúelőtti közös diplomáciánk élhetetlenségének volt a terméke. A revíziós mozgalomnak tehát a legelején kellett kezdenie, rokonszenvet kellett szereznie, a köztudatban ellenszenvesen beállított, magyarság számára. Tagadhatatlan, hogy ez az igyekezet meglehetős sikerrel járt és az elmúlt tíz esztendőben sok külföldi jóbarátra tettünk szert. Ennek a munkának oroszlánrészét a magyar társadalom végezete, minden szervezettség és irányítás nélkül, jóformán csak saját egészséges ösztönei után indulva. Nagy érdemeket szerzett a magyar sajtó, amely kitűnően tudta a nemzeti ügy szolgálatába állítani külföldi összeköttetéseit, de sokat tettek a külföldön megfordult magyar turisták, sportemberek és külföldön dolgozó magyar munkásaink. Irodalmi, képzőművészeti, zenei és népművészeti termékeink megismerése is fokozta a nemzet kultúrális képességeiről elterjedt jó véleményt.