Fejezetek a magyar művelődés történetéből [antikvár]

Részlet a könyvből: Gerics József - Ladányi Erzsébet: A nemesi lét: jogállás, mentalitás a magyar középkorban 1467-ben a kamara haszna beszedését szabályozva, Mátyás törvénye előírta, kik kötelesek fizetni, s kik mentesülnek tőle. A klerikusok mellett mentesültek alóla az ország nemesel. A dekrétum meghatározta, kik tekintendők ilyennek: "Az ország nemesein pedig azokat értsék, akiknek a királyoktól igaz nemességük, avagy ilyen nemesi privilégiumuk van." Velük ellentétben törvény szerint „Fizessen mindenhol mindenki más, akár nobilis castrensisek, akár az egyházak prédiálisai, akiknek nincs a királyoktól nemesi privilégiumuk". A törvény világosan és határozottan azon az alapon tesz különbséget, hogy az ország nemeseinek a királyoktól van nemesi privilégiumuk, a nemes vár jobbágyoknak és az egyházak prédiálisainak pedig nincsen. Mátyásnak ez a rendelkezése a nemesség meghatározásánál teljes összhangban van a megelőző több évszázados magyarországi fejlődéssel. Ennek a fejlődésnek a megértéséhez a korai magyar társadalomtörténet alapvető jellemzőjének ismeretére van szükség. Ez a jellegzetesség pedig - ami a későbbi kor társadalmi fejlődésének is irányt adott - a korai, 11. századi társadalom gerincét alkotó közszabad elem léte volt A közszabad az az ember - határozza meg a 13. századi latinság - aki a törvényen kívül másnak alávetve nem volt, senkitől személyi függésben nem élt („Homo liber, nulli nisi de communi jure subiectus"). Ennek a közszabad alapvetésű társadalomnak természetesen változott a jogi tagolódása is. Ez először akkor lett nyilvánvaló, amikor Szent László uralkodása idején a közszabadokból kivált egy olyan réteg, melyet László két törvénye Is nobilis megjelöléstől illetett.