Fiatal egyháztörténészek kollokviuma [antikvár]

A mai magyar történetírás egyik dinamikusan fejlődő ágazata az egyháztörténet. Ennek oka jól ismert. 1950 után legalább három évtizedre ideológiai okokból kényszerűen az egyháztörténet a történetírói tevékenység peremére került. Hosszabb ideig csak a hittudományi akadémiák tanszékein művelték, figyelemre méltó eredményekkel, de egyre fogyatkozó energiával, kevés figyelmet fordítva az utánpótlásra. A méltatlan állapot az 1980-as évek első felében kezdett változni, mígnem 1989 után a magyarországi egyháztörténetírás teljes mértékben visszanyerte jogait. Ahhoz azonban, hogy a tudományok rendszerében mint nagy múltú diszciplína, megillető helyét is visszakapja, még sok a pótolni való. Nemcsak arra gondolunk, hogy az olykor szinte vegetálásra ítélő mellőzés a kutatások beszűküléséhez vezetett, az alapképzését még 1950 előtt szerző idősebb nemzedék kihalt és helye betöltetlen maradt, hanem korábbról örökölt gondokra is. Magyarországon a legutóbbi időkig az egyháztörténetet túlnyomólag papok, lelkészek, teológus végzettségű történészek művelték s aránytalanul kis hányadban egyházi értelemben vett laikusok. Nagyobbára felekezeti jellegű volt abban is, hogy a fölvetődő kérdéseket többnyire az egyházak belső élete nézőpontjaiból közelítette meg, a laikusok érdeklődése szintén betagolódott ebbe a szemléletbe. Némileg általánosítva, de egészen bizonyosan nem torzítva, elmondhatjuk, hogy bizonyos korszakoknak és tárgyköröknek hagyományosan kedvezett, másokat elhanyagolt. Előnyt élvezett a római katolikusok érdeklődésében a középkor, a protestánsokéban a reformáció és az ellenreformáció időszaka, mindkettőnél hátrányt szenvedett a 19. és 20. század, viszonylag kevés figyelem esett egyház és társadalom felvilágosodás utáni kapcsolataira. A korszerű egyháztörténetírás feladata mindezeknek a hiányoknak és aránytalanságoknak a kiküszöbölése. Az adósságokat igazán hatékonyan egy új, jól képzett és tág látókörű történésznemzedék tudja majd törleszteni. Tapasztalva a bővülő lehetőségeket, az 1980-as évek második felében az Eötvös Loránd Tudományegyetem Művelődéstörténeti Tanszéke sokirányú oktatási és kutatási feladatai közé illesztette az egyháztörténetet is. A mögöttünk lévő évtizedben, folyamatos hallgatói érdeklődéstől kísérve, számos speciálkollégiumot és szemináriumot hirdettünk. A munka eredményeként egyháztörténeti tárgyú vagy egyháztörténettel érintkező szakdolgozatok készültek.