Finnugor rokonságunk [antikvár]

A mai embernek aránylag gyakran van alkalma, hogy idegen szót, beszédet halljon és azt ösztönös megszokásból vagy céltudatos kíváncsiságból a saját nyelvéhez mérhesse. A nyelveknek ilyen összehasonlításakor először és főleg az elütő jelleget, a föltűnőbb eltéréseket szoktuk kiérezni, de kedvező esetekben - kivált mélyebbre ható elemzéssel - kisebb-nagyobb összecsengéseket, hang-, szó-, szófűzés- és észjárásbeli egyezéseket is sikerül fölfedeznünk. A meine Hände sind lang mondatot az azonos jelentésű magyar a kezem hosszú mondattal összehasonlítva csak különbségeket tudunk megállapítani: különbözik minden szó, különbözik az egész szerkezet. Ha ugyanezt a német mondatot az angol a maga my hands are long mondatával veti össze, a különbségek mellett egyezéseket is lát: teljesen egybevág a két nyelv mondatszerkesztése, s jelentéktelenebb eltéréseket nem tekintve egyezik a szavak többsége is. - A fenti mondat oszmán-törökül: elim uzundur.