Fogak és agyarak [antikvár]

Részlet a könyvből: "Burma dzsungeljeiben történt. Az előző napon elejtett vadelefánt teteménél tigrisnyomokat találtam. A tigrisek éjjel jártak itt, jóllaktak elefánthússal, és persze, ma ismét visszatérnek, hogy folytassák a lakmározást. Az elefánt, ez a hatalmas hím, pompás zsákmány volt, de a tigrisek ... Melyik vadászt nem hozná izgalomba az ilyen találkozás lehetősége? Rendszerint beérjük egy tigrissel - itt azonban két tigris járt, nem is olyan régen, mert visszamaradt bűzük még elég erősen érezhető volt. Az elefánt egy csenevész fácskákkal és bokrokkal övezett kis tisztáson feküdt - sehol egy öreg, magas és erős fa, amely alkalmas volna leshelynek. De a tisztástól valami húsz lépésre egy meredek, vadszőlővel benőtt dombot találtunk; itt minden különösebb fáradság nélkül kiástunk egy gödröt, amelyben kényelmesen elfértem. Kísérőim segítettek a leshelyen berendezkednem; majd átadták a puskámat és a teáskulacsot - és eltávoztak. Énekelve, kiabálva, nagy lármával mentek; ennek meg kellett győznie a tigriseket arról, hogy most már senki sem zavarja többé őket. Este majd - a megbeszélés szerint elefántháton visszajönnek értem."