Foglyul ejtett média [antikvár]

POLYÁK GÁBOR Irányított nyilvánosság KIS MAGYAR MÉDIATÖRTÉNET A rendszerváltást követő kormányok és politikai erők médiapolitikájában lényeges hasonlóságokat találhatunk. Különböző módszerekkel és intenzitással, de minden kormány és politikai erő a média uralására törekedett. A mindenkori médiapolitika célja a politikai befolyás biztosítása a médiarendszer működésében. Ez a célkitűzés nyilvánvalóan nem fér össze a szakmailag és gazdaságilag autonóm, a politikai hatalom fölött valódi kontrollt gyakorló médiarendszer és nyilvánosság feltételeinek garantálásával. A politikai pártok saját céljaikra használják, Hallin és Mancini kifejezésével „instrumentalizálják"', politikai eszközzé teszik a médiát. Ez a viszonyulás még csak a kormányzati vagy ellenzéki szereptói sem függ, sőt a kormányzati hatalom megszerzésére esélyes politikai eiők kiegyezése, a médiarendszer politikai fel-, illetve a mindenkori erőviszonyoknak megfelelő újraosztása a politikai befolyásszerzés fenntartható módszerének bizonyulhat, bizonyult. A rendszerváltás másnapján kitört a „médiaháború", a média politikai uralásáért folytatott küzdelem első szakasza. A médiaháború célja végső soron a kormányzó jobboldali pártok nyilvánosságbeli helyzetének erősítése volt. Ehhez az akkor még monopolhelyzetben lévő közszolgálati média megszállása, és - kisebb mértékben - a lappiaci pozíciók erősítése tűnt megfelelő módszernek. A jobboldali pártok frusztrációja és a baloldal valóban megörökölt médiapiaci pozíciói kijelölték azokat a frontvonalakat, amelyek - bár kevesebb ideológiai töltettel és erősebb pragmatikus-hatalomtechnikai háttérrel - még a második Fidesz-kormány médiapolitikájának irányait is kijelölték. ' Hallin, Dániel C. - Mancini, Paolo: Médiarendszerek, Gondolat, 2008.