Francia utazók Magyarországon [antikvár]

Előszó. K. u. 330 körül Bordeaux városának, egy jámbor polgára nagy útra szánta el magát: elzarándokolt a Szentföldre. Dél-Gallián és észak-Itálián át ment, azután Pannóniában a Dráva mentén, olyan vidéken, mely később a magyar királysághoz fog tartozni, mard a Balkán-félszigeten át szerencsésen eljutott Jeruzsálembe. Hogy utazásából honfitársainak is haszna legyen, vándorlása közben feljegyezte a fontosabb állomásokat és összeírta a szentföldi látnivalókat. Feljegyzései „bordeaux-i itinerarium" néven ismeretesek. Ennek a IV. századbeli zarándoknak példáját követve ezer éven át sok francia utazó fordult meg hazánkban. Tekintélyes könyvtárra tenne tehát szert, aki összegyűjtené mindazokat a műveket, melyekben francia szerzők magyarországi élményeiket és benyomásaikat írásba foglalták. Ezek az útleírások e műfajnak minden változatát képviselik. Vannak köztük száraz, szűkszavú, magán használatra készült jegyzetek, többé-kevésbbé rendszeres naplók, egy -egy baráthoz vagy barátnőhöz intézett levelek, minden eredetiséget nélkülöző, tudákos kompilációk, délibábos elmefuttatások, impresszionista rögtönzések és komoly, értékes tanulmányok egyaránt. íróik közt aránylag sok a műkedvelő. Az utazási irodalom ugyanis jelentékeny részében személyes és alkalmi irodalom. Aki utazik, az hajlandó fontos személynek tartani magát; az utazás valahogy megnöveli az egyéniségét, bizonyos súlyt ad neki s egyhangú, banális, szabályos életében valami újszerűt, merészet, rendkívülit jelent. Könnyen feltámad tehát benne a kísértés, hogy önmaga., esetleg mások számára is, papírra vesse és megörökítse élete e nagy eseményét. Az utazási irodalomnak e szubjektív és műkedvelő jellege, az, oka, hogy az írók sorában minden pálya, minden foglalkozás képviselve van. A hazánkról szóló francia útleírások szerzői közt is vannak zarándokok, keresztes vitézek, tudósok, egyházi férfiak, művészek, írók. politikusok, katonák, főurak, kalandorok, hivatásos tollforgatók és dilettánsok egyaránt. Egyesek hosszabb időt töltenek Magyarországon, a legtöbben egy közép- vagy keleteurópai utazás keretében csak átutaznak. Valami különösképen hazánk sohasem csábította őket Nincsenek olyan történeti és művészeti emlékei, sem olyan természeti szépségei és ritkaságai, sem egyéb látnivalói, amelyek különösen nagy vonzóerőt gyakoroltok volna az idegenekre. Hogy mégis minden időben elvetődtek francia utazók Magyarországra, azt jórészt földrajzi helyzete, központi fekvése okozta. Könnyen megközelíthető volt azok számára, akiknek Közép-Európában akadt valami dolguk. Egyszersmind útjába esett a ke-