Fuga temporum [antikvár]

Részlet: Eperjessy Géza, a tudós és a tanár Epeijessy Géza főiskolai tanár, a történelemtudományok doktora 1996-ban ünnepelte 70. születésnapját. Egy hosszú és termékeny élet, egy emberi és intellektuális minőségében vonzó személyiség a hétköznapok hosszú során át, akaratlanul is a kollegiális, baráti és tanítványi kapcsolatok gazdag és kiterjedt rendszerét építi maga köré. A pályatársak, barátok, tanítványok egy kis csoportja spontán módon arra szövetkezett, hogy ezt az évfordulót egy-egy írással ünnepelje meg. E tanulmányokat tartalmazza a kötet, amelyet az olvasó a kezében tart. Epeijessy Géza családja Erdélyből származik, háromszéki székely nemzetségből. Fölmenői több generáció óta tollforgató tudós pedagógusok. Apai nagyapja, Eperjessy Ferenc (elhunyt viszonylag fiatalon, 1912-ben) a Kisküküllő vármegyei Erzsébetvárosban tanított közel harminc éven át. A Kisküküllő vármegyei népiskolák számára írott helyismereti tankönyvét az első világháború végéig forgatták a kisiskolások. Édesapja, Epeijessy Kálmán a nyári szünidőket 1914-ig a Nagyküküllő partján töltötte. Ekkor, már a budapesti egyetem hallgatójaként és az Eötvös Kollégium tagjaként bevonult katonának, s a világháború végéig katonaként szolgált. A gimnáziumi tanárságból a kutatótörténészi pályához vezető út a század húszas éveiben még jellemzőnek tekinthető. Epeijessy Kálmán a makói gimnázium tanárából lett a magyar helytörténeti iskola egyik megalapítója, a Szegedi Tanárképző Főiskola tanára, később igazgatója, a szegedi egyetem nyilvános rendkívüli tanára. Eperjessy Géza 1926-ban született Makón. Az érettségi vizsgát -kitüntetéssel - a szegedi egyetem gyakorlógimnáziumában tette le, 1944-ben. Hatodik gimnazista volt, amikor igen közel került egy jezsuita atyához, s elhatározta, maga is jezsuita lesz. A nyugalmasnak csöppet sem mondható években azonban életútja másfelé vezetett. Megváltozott, s nehezebb körülmények között ugyan, pályája mégis édesapjáéval sok tekintetben rokon irányt vett. A tanári pálya iránti vonzódása őt is az Eötvös Kollégiumba vezette. Tudjuk, oda bejutni nem pusztán elhatározás kérdése volt: előbb át kellett esni a nevezetes "fejkopogtatáson". A kollégium katonai parancsnoka egyébként tartalékos századosként hamarosan Eperjessy Kálmán lett. 7