Globális öngyilkosság [antikvár]

Kimúlások könyve A legrégibb búcsúlevelet az ókori Egyiptomban írták mintegy négyezer éve.' Első fordítója az „Egy életunt ember vitája a lelkével" címet adta neki. Az első mondata így hangzik: „Megnyitottam számat, hogy válaszoljak lelkem szavának."^ Ezt követően a szerző a próza, a párbeszéd és a költészet műfajhatárain szlalomozva igyekszik rávenni a lelkét, hogy egyezzen bele az öngyilkosságba. Erről a búcsúlevélről a Kimúlások könyvéből szereztem tudomást, egy tényekből és adomákból álló gyűjteményes kötetből, amely tartalmazza többek közt Vergilius és Hou-dini utolsó kívánságát, a dodóhoz és az eunuchhoz írt sira-tókat, valamint az ősmaradványokhoz, a villamosszékhez és a tervezett elavuláshoz fűzött magyarázatokat. Nem voltam kifejezetten morbid gyerek, de ezt a puha fedelű morbid könyvet éveken át magammal hurcolásztam. A Kimúlások könyve arra is megtanított, hogy minden egyes levegővételem magába foglal molekulákat Julius Caesar utolsó leheletéből. A dolog megbabonázott - idő és tér eme bűvös összesűrűsödése, mely hidat vert egy számomra mítosznak tetsző valami, illetve őszi avarsöprögetés és videójátékozás fémjelezte washingtoni életem közt.