Bővebb ismertető
Századunknak érdeme, hogy a régi művészetek emlékeinek kutatását és e kutatásoknak a történeti tudományokban való értékesítését rendszeresítette. Ismeretes, mily hatással voltak e kutatások eredményei a régiekről való fölfogásunknak helyesebb és biztosabb megalakulására. S mégis e hatás jobbára magukon az egyes tudományszakokon érvényesült a nélkül, hogy az iskolába, az igazi műveltség propylasumába bejuthatott volna. A régi scholasticismusnak öröksége, a lelketlen nominalismus nem is oly régen még ólomsúlylyal nehezedett gymnasiumainkra, noha a szemléletnek, a közvetetlen tapasztalatszerzésnek fontosságát már Comeniusék régen hirdették. A mi iskolaügyünk, mely e században századok mulasztásának helyrehozására volt hivatva, a mostoha viszonyok következtében csak egy pár évtizeddel ezelőtt léphetett a rá váró feladatok sorompójába. Tanítók és tanárok át kezdték látni a szemléletnek a tanításban rendkívül fontos voltát. Az iskolai termek falait ellepte a szemléltető képeknek sokasága. Buzgalmukban túl is mentek a határon: olyan dolgokat is képekben mutattak be, melyeket nagyon könnyen eredetiben is megmutathattak volna. S milyen különbség van a valóság és annak bármilyen hű másolata között! Az érdekes tájat, ha egyszer láttuk, sohasem feledjük el; a képekre, rajzokra csak nagy ritkán emlékszünk elevenen. Ezeket újra meg újra kell látnunk, hogy ismerősöknek tűnjenek fel előttünk. Ezért, hogy a valóság szemléletének oly maradandó a hatása.