Gróf Széchenyi István nemzeti politikája és jövőnk [antikvár]

TÁJÉKOZTATÓ BEVEZETÉS. t Évtizedekkel ezelőtt, midőn Buckle Tamásnak az angol civilisatio történetéről írt könyvében olvastam, hogy a beteges író erejének nagyobb fokú kimerülése előtt miként siet a tőle telhető minél becsesebb szolgálatot megtenni a kitűnő angol nemzetnek, melyhez tartozhatni büszkeségét képezte, ez az őszinte jóakarat és önzetlen kötelességérzet mély benyomást tett reám. Akkor és később is gyakran gondoltam arra, hogy az ehhez hasonló odaadás hazánkban szintén mily szépen jelentkezett a közel múltban, s hogy annak minél nagyobb mértékben való megnyilatkozása jelenleg is mily horderővel birhatna. Es ezen hazafias szolgálatkészségnek csírái tényleg nem kis mértékben megvannak nálunk, de sok mindenféle előfeltétel híjában nem érvényesülhetnek ügy, mint kellene. Az uralkodó közönyös hangulat közepett magam is éreztem, hogy míg munkaképes vagyok, mennyi kötelességem volna ezen nemes magyar nemzet iránt, melyhez nemcsak az eredet, hanem a hála alakjában is mindaz fűz, a mi jót élveztem az életben. E nemzethez tartozhatni — annak szabadságszeretete, nagylelkűsége, nyilt jelleme s úgy a felvilágosodás, mint az önfeláldozás iránti fogékonysága és lova-giassága mellett — minden hátrányai, bajai, csapásai és veszélyei között is az én szemeimben szerencse. Nehéz, de nagy hivatásra mutató életfeltételeiben részesnek lenni nekem vonzó és érdekes. Elröppenő, kérészszerű létemet szívesen töltöttem e nemzet viszontagságai közt tusakodva, mert annak körében a szabadság és a feltörekvő emberies műveltség oly palladiu-