Hatalom és kultúra I. [antikvár]

BENE SÁNDOR (Budapest)Politikai nyilvánosságmodellek és politikai diskurzustípusok a kora újkori Magyarországon(Javaslat egy kutatási programra)1. Probléma, előzmények, célkitűzésA politikai nyilvánosság szerkezetének és a politika kora újkori nyelveinek kérdései évtizedek óta a nyugat-európai kutatások érdeklődésének középpontjában állnak. Az eszmetörténet, irodalomtörténet, mentalitástörténet, az újhistorista kultúipoétika" és az utóbbi időkben körvonalazódó úgynevezett intellectual history" kutatási irányainak metszéspontjában elhelyezkedő területek tanulmányozása a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozásainak vizsgálatával és a közvélemény-problémák teoretizálásával vette kezdetét az ötvenes években. Hans Speier, Paul Lazarsfeld és a Public Opinion Quarterly folyó-' A jelen programtanulmány 2001 februárjában készült (ritka kivételektől eltekintve a szakirodalmi jegyzés összeállítását is lezártam a 2001-es évvel). Tanácsaikért, előrevivő javaslataikért köszönettel tartozom Balázs Mihálynak, Bence Györgynek, Hargittay Emilnek, Heltai Jánosnak, Jankovics Józsefnek, Köpeczi Bélának, Amedeo Quondamnak, Szörényi Lászlónak, Trencsényi Balázsnak, R. Várkonyl Ágnesnek és Gianni Venturi-nak; külön köszönet illeti Kecskeméti Gábort, Sebők Marcellt és Takáts Józsefet, akik nemcsak alkalmanként, hanem hosszií ideje folytatódó, intenzív eszmecsere során segítettek a kérdések és lehetséges válaszok pontosabb megfogalmazásában (azóta Trencsényi Balázs publikálta is a módszertani hátteret és az applikálhatóság problémáit alaposan ismertető, az enyémmel sok tekintetben azonos következtetésekre jutó tanulmányát, Id. az irodalomjegyzékben). A kézirat lezárása óta történtekre itt csak röviden utalok: 2001 júniusában újra indult Bence Györgynek a tanulmányban említett kutatóprogramja (Kulcsszavak és jelszavak: eszmék, retorikák és elbeszélésformák a magyar történeti politikai gondolkodásban" címmel, a program állandó munkatársa Balázs Mihály, Gángó Gábor és Halmos Károly); a Miskolci Egyetemen Ferenczi László vezetésével 2001-től megújult szervezeti keretek között, az Irodalomtudományi Doktori Iskola részeként működik a Politika és irodalom történeti és elméleti kapcsolatai" című önálló alprogram; a jelen kötetben reprezentált, 2001 nyarán Finnországban zajlott Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson pedig nagy érdeklődéssel kísért szimpózium zajlott a témáról (Hatalom és értelmiség diskurzustípusai a korai újkorban"), ahol a külföldi és magyar előadók és résztvevők megkezdték a reménybeli közös munka módszertani kereteinek kialakítását: az előadók közül többen részt vesznek a .Pillars of Legitimacy: New Perspectives on the Historical Development of European Consciousness" című, nemzetközi együttműködésben 2003-tól indult FP/6-os projekt Opinion and Public Sphere" című alprogramjában (vezető: Kontler László, Central European University). Végül meg kell jegyeznem, hogy a politikai eszmetörténettel kapcsolatos eszmecserék sajnálatos módon kezdtek kapcsolódási pontokat találni a kurrens irodalomelméleti vitákkal is (utalnék itt a 2003 áprilisában az ELTE Régi Magyar Irodalomtörténeti Tanszéke által szervezett Mi, filológusok" című vitára, amelynek anyaga az Irodalomtörténeti Közlemények 2003/6. számában lesz olvasható). - Tanulmányom eredetileg három részből állt. Itt az első két, módszertani kérdé.sekkel foglalkozó fejezetet közlöm (eredeti szándékomtól eltérően nem a Budapesti Könyvszemlében; ennek egyebek mellett az is oka, hogy úgy érzem, a szöveg vitaanyagát képezte a Hungarológiai Kongresszus említett, általam vezetett szimpóziumának, inkább itt a természetes helye). A harmadik, amelyben kísérletet teszek egy, a magyar anyagra alkalmazható történeti kommunikációs modell és munkahipotézis felvázolására (A történeti kommunikációelmélet alkalmazcisa a magyar politikai eszmetörténetben - a kora líjkori modell), már korábban megielent (Irodalomtörténeti Közlemények, 2001, 285-315).