Historia Critica [antikvár]

Bevezető Az Eötvös Loránd Tudományegyetem 2014. május 12-én ünnepelte alapításának 379. évfordulóját. Pázmány Péter bíboros, Esztergom érseke akkor alapított egyetemet Nagyszombatban, amikor nehéz, viharos esztendők szakadtak a Magyar Királyságra. A korábbi egyetemalapítási kísérletektől eltérően a működését 1635 novemberében megkezdő nagyszombati jezsuita universitas életképesnek bizonyult. Az alapítás óta eltelt több mint háromszáz esztendő viharait, háborúit túlélő egyetem ma Magyarország vezető egyeteme. 1635 novemberében a filozófiai fakultáson indult az oktatás, ez ma a magyar felsőoktatás legnagyobb bölcsészettudományi kara. Ezen a karon már a jezsuita korszakban is folyt a történelem oktatása, de nem önálló tanszéken, és nem a világi történelem oktatása volt az elsőrendű szempont. A világi történelem (mind az egyetemes, mind pedig a magyar) oktatásának megszervezése, az önálló tanszék megalapítása a 18. század második felében történt. A nagyszombati jezsuita egyetem működésének megreformálása az 1750-es években indult meg. Ebben a reformfolyamatban merült fel a történelem oktatásának korszerűsítése, és vezetett el a történelem és ékesszólástan tanárának. Katona Istvánnak a kinevezéséig, illetve a tanszék anyagi alapjainak megteremtéséig. Az ékesszólástan az 1773/74-es tanévtől átkerült az esztétika oktatásához, ettől kezdve Katona a történelem tanára lett. A reformfolyamat közepette született meg 1773-ban XIV. Kelemen pápa döntése a jezsuita rend feloszlatásáról. A jezsuita egyetem átalakult királyi egyetemmé, majd 1777-ben Nagyszombatból az ország középpontjába, Budára költözött. Az 1770-es évek elején kezdődött meg az az egész magyar oktatásügyet megreformálni szándékozó munka, amely elvezetett a Ratio Educationis 1777-es kiadásáig. Ebben a történelem oktatásának az egész magyar iskolarendszeren belüli reformja, valamint erőteljesen a hazai történelem oktatása jelenik meg. „Végül még rá kell mutatnunk arra, hogy a Ratio Educationis az académiáknak, s így az egyetemnek bölcsészeti tárgyai közt is igen nagy súlyt vet a hazai történelem előadására. (177. §.) Oknyomozó történelemtanítást kíván itt, a források feldolgozása és vizsgálata alapján, a magyar oklevéltanból, genealógiából, címertanból, érem- és pecséttanból vett magyarázatokkal, mely utóbbi tudományágak számára azonban az egyetemen külön tanszékeket is rendel. Ezóta lett a történelem tanszéke »az egyetemes és az oknyomozó magyar történelem« tanszékévé" - írta Szentpétery Imre.' Az ún. oknyomozó történelem tanszékétől máig, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Intézetéig hosszú út vezetett. Az elmúlt több mint 230 esztendő alatt voltak nagyon dicsőséges korszakok és voltak olyanok, amelyekre nem mindig lehetünk büszkék. Az egyetem és a kar változásai óhatatlanul hatottak a történelem tanítására, és magukkal hozták annak átalakulását. A 19. század elejének változásai intézetünk történetének ' SzeiKpéteíy/mre.-A bölcsészettudományi kar története 1635-1935. Budapest 1935. 140. HISTORIA CRITICA 9