Hulló magyarság [antikvár]

A népesség azoknak az embereknek összesége, akik egy meghatározott területen élnek. Népesedés alatt értjük szűkebb értelemben a népesség számbeli növekedését, tágabban véve a népesség mindenféle számbeli változását. A népesedéstan a társadalomtudománynak az a faja, amely az emberi nem szaporodásával és ezek tényezőivel foglalkozik. Alkotó része a népesedéstörténet, a népesedési statisztika, a népesedés elmélete, amely keresi a népmozgalmi jelenségek okait és következményeit, végül a népesedési politika, amely a népesedés gyakorlati kivitelét készíti elő és foganatosítja. Az egyének millióinak születésével és halálával egy nemzet, egy faj tagjai születnek és halnak meg. Az egyén az ön- és fajfentartásnak, az erkölcsi és szellemi irányzásnak szerve az emberi életben. Szaporodása vagy fogyása a nemzet vagy a faj növekedését vagy apadását jelenti, mert a nemzetet nem egy kikristályosodott felsőbb személyiség, hanem életszükségleteket igénylő, élő és érző emberek alkotják. Korok és korszakok követik egymást, világhódító népek tűnnek el, újak törnek a magasba, nagyságukat és bukásukat megőrzi a történelem, hogy sorsuk például szolgáljon az utókornak. Az emberiség élete meghatározott területekkel összeforrott népekben külsőleg tagozódva, ezeknek az emberi célokért folytatott küzdelméből áll. Az ember nem tud egyedül élni, céljai megvalósításához embertársainak segítségére szorul, akikkel a közös érdek megvédésére társadalmi osztályokba tömörül.