Információ, történelem, régió: könyvtárak a Kárpát-medencében egykor és most [antikvár]

ELOSZO A konferencia középpontjában az információ áll. Azonban nem a fogalom oldaláról közelítjük meg a problémát. „Ma - elsősorban a számítástecbnikában - az a felfogás uralkodik, bogy az információ valamilyen adathalmazon végrehajtott műveletek összességének értelmezett eredménye." (Ungváry) „Amikor a továbbiakban információról beszélünk, azt a speciáhs kölcsönhatást keressük, amellyel az ember alakítóerővel képes kapcsolatot teremteni és tartani a környezetével " (Z. Karvalics) Az információ minket kapcsolatain keresztül érdekel. Ha relációkról beszélünk, akkor mindig struktúrákról is szó van, hiszen „a struktúra a rendszer elemeit egymással összehangoló relációk és ezzel izomorf összefüggés-szerkezetek halmaza." (Gr. Klaus) Az információ egyik elsődleges kapcsolata a könyv. A kézenfekvő kapcsolatokon túl gondoljunk a 17—18. században nyomtatott tudományos könyvekre, amelyelmek előzéklapjai és címlapjai bonyolult allegorikus ábrázolatokban foglalták össze a könyv hermeneutikai jelentését (=információ transzformálása). „A címlapok és az előzéklapok tehát a könyv azon fő elemeit ábrázolják, amelyek a mégoly tudományos könyvek fő vonzerejét is jelentik, és amelyek hagyományosan különben táblázatokkal és geometraiai ábrákkal voltak ábrázolva, híján mindenféle művészeti szándéknak és csáberőnek. Ugyanakkor ezek a mű lényegi szövegi tartalmának a „szummáját" és „emlékeztetőjét" is jelentik, bevezető és képes prológus funkciójukhoz tehát az értekezésben kifejtett gondolatok és eszmék nem-verbális kommentár és absztrakció funkciója is társul." (Cecere) A könyvek tehát, éppen ezeknek az előzéklapoknak az ábrázolásain keresztül az információ lehetséges jövőbeni transzformálásainak is az elősegítői. Nem pusztán az információ érdekes tehát, hanem későbbi sorsa is. A konferencia ödetét is az adta: nem pusztán az információ és felhasználása, szétsu-gárzása, feldolgozása keU hogy érdekeljen minket, hanem lehetséges sorsa, múltja és jövője is. Éppen ezért az információt nem önmagában szemléltük. Hanem elhelyeztük időben és térben. A konferencia előadásainak egy része az időben elhelyezett információval, vagy ahogy azt Z. Karvalics László, a konferencia egyik főelőadója megfogalmazta, az információtörténelemmel foglalkozott. Az információtörténelem lényegében az információs alakzatok történetét kutatja: az ismeret, a tudás, a bölcsesség, a készség, a hagyomány, a hit, a nyelv, a pletyka, a rémhír - mind-mind információs alakzatok, különféle transzformációs állapotok. Ennek következtében egy kicsit mindannyian információtörténelemmel foglalkozunk, ha az emberi kommunikáció, a művelődés történelmét, a könyv- és könyvtártörténetet áUítjuk a középpontba. 7