Írások a közművelődésről [antikvár]

Részlet: Csepeli György AZ ISMERETEK TERJESZTÉSE ÉS TERJEDÉSE Gyermekkorom megszámlálhatatlan olvasmányaira visszagondolva jól elkülöníthető csoportot alkotnak a jobb szó híján "ismeretterjesztő" könyvek. Nem volt abban semmi szisztéma amit olvastam. Egyik nap Napóleon élete, a másik nap az emberi test csodái, majd Tibet és így tovább megszakítatlan sorban, míg megtudtam, hogy szakmára, jól körvonalazott ismeretanyagra van szükségem, hogy helyet kapjak az életben, elfoglalhassam a társadalmi munkamegosztásban nekem jutó helyet. Amikor az egyetem elvégzése után a sors szeszélye folytán egy évre a Televízió ismeretterjesztő szerkesztőségébe kerültem, spontán módon nyúltam vissza a gyermekkori modellhez. E modell lényegének tartom, hogy nem válik el benne az attitűd és az elsajátítandó anyag. Amikor gyermekként tücsköt-bogarat összevissza olvastam, észrevétlenül épült fel bennem egy sosem teljesen elkészült zegzugos épület, melynek minden sarkából újabb és újabb felfedező utak nyíltak. Ismerkedtem az ismeretekkel, anélkül, hogy tudtam volna mit teszek.