Izrael népének története - Uj vándorlások és letelepedések korszaka [antikvár]

Részlet: A zsidók kiűzése Spanyolországból és Portugáliából sok tekintetben uj fordulatot adott az egész zsidóság történetének. Nemcsak a kiüzöttekre, hanem az egész zsidó népre a legszomorúbb következményekkel járt. Oda volt a fényük, a büszkeségük, régi központjuk megszűnt, az erős oszlop, amelyre támaszkodtak, összedőlt. E szomorú eseményeken érzett fájdalom áthatotta az összes országok zsidó lakósait és lehangoltság és csüggedés vett erőt rajtuk mindenütt, ahova a szerencsétlenség hire eljutott. Ugy érezték, mintha harmadszor pusztult volna el a templom és Cion gyermekei harmadszor mennének száműzetésbe és nyomorba. Talán nagyzolás volt, hogy a spanyol (helyesebben szefárd) zsidók magukat a legnemesebb törzsekből származtatták le, sőt egyes családok visszavezették eredetüket egyenes vonalban egész Dávid királyig; tény azonban az, hogy a többi országok zsidói is Izrael legnemesebb és a legkitűnőbb ágának, mintegy a zsidóság arisztokráciájának tekintette a spanyol zsidóságot. És most a zsidóságnak éppen ezt a részét érték a legsúlyosabb csapások. A kiűzetés, az erőszakos megkeresztelés, a legborzalmasabb halál, kétségbeesés, éhség, pestis, máglya, hajótörés, mindezek a szenvedések alig tizedrészére apasztották le a spanyol zsidók százezreit. A megmaradottak pedig mint kisértetek bolyongtak szerteszét, országból országba hajszoltatva és ők, a zsidók nemesei, kénytelenek voltak, mint koldusok kopogtatni testvéreik ajtain. Sok német zsidót is kiűzetés ért ebben az időben, de az ő nyomoruk távolról sem volt olyan borzalmas, mint a spanyol zsidóké.