Képzőművészeti világhét '81 - Világunk tükre a művészet [antikvár]

Részlet a könyvből: "Előadásom címében azért választottam az éthosz kifejezést, mert meggyőződésem szerint a művészetnek nincs etikája; normákat, tilalmakat, cselekvési szabályokat nem közvetít. Van viszont - akár akarják és tudják ezt az alkotók, akár nem - éthosza: értékőrző, értékkisugárzó, értékteremtő rendeltetése. Lényegéből következik ez, hiszen mi adna értelmet a valóság művészi visszfényeinek, ha csupán visszfények, képmások lennének, s nem értékek felől (tükröznék és) teremtenék újra a mindenkori valóságot; ha nem méretnének meg bennük a kor releváns jelenségei, lényegi belső vonulatai. Minden műalkotás ítélkezik, nem az elítélés, hanem a megítélés értelmében, amelynek egyike lehet az elmarasztalás, elutasítás, illetve annak ugyancsak nagyon sok árnyalata. Ennek a művekbe beleírt ítélkezésnek - vagy Lukács György kifejezését használva -, az élet művészi kritikájának az alapját jelentő értékek nem a művészeten belül konstituálódnak. A marxista esztétikának a művészettel szemben támasztott totalitásigénye is ebből ered, mert csak a megközelítő teljesség alapján képes, ha nem is egyetlen alkotás, de egy életmű igaz és érvényes ítéleteket kimondani, ami feltétele a maradandóságnak, ennek a megfejtett-megfejtendő titoknak."