Kőkori cigánytelep a szocializmus virágkorában [antikvár]

Részlet a könyvből: "1959 kora őszén a reggeli gyorssal utaztam Pestről Szegedre, és ahogy elhagytuk Nagykőröst, a jobb oldali ablakból egy cigánytelepet pillantottam meg. A másnap délelőtti visszaútban az ablakon át lefényképeztem, és később a kinagyított képen ugyanazt láttam, amit korábban pár pillanatra az ablakon át: a tucatnyi házból álló településen olyan kunyhók is láthatók voltak, mint amilyenekről gyakran esik szó a nagyon régi ókori keleti korokkal vagy a hazánk őskorával foglalkozó régészek között. Banner János többször is írt ilyen épületekről: a kotacparti kunyhó valóban kunyhó volt a szó mai értelmében. Olyan, mint amilyet egy.egy nyárra az alföldi csőszök, vagy az állandóan kintlakók az aprójószág számára építenek. Négy megszenesedett vastagabb ágat találtunk a négy sarkában. Mind a négyet befelé dülve, de mégis álló helyzetben úgy, ahogy eredetileg állhatott. Dőlés irányából a tetőszerkezet magasságát is rekonstruálhattuk. Alakja szabálytalan négyszög volt. Oldalainak hossza 2.00, ill. 2.60, 4.70, ill. 5.00 m. A vastag ágakra lehetett rákötözve a folyólécek sorozata, amelyre a nádból készült tető simult. Ez a tető kívül-belül egyaránt vastag sárréteggel volt megtapasztva, hogy úgy kívülről, mint belülről védelmette a gyulékony nádat a tűztől. Belsejében tűzhely állott. Bejárata dél felől volt."