Konferencia az egyetemek és kutatóintézetek értékeléséről [antikvár]

Előszó Az utóbbi évtizedben az új világgazdasági feltételekhez alkalmazkodás és a recesszió kényszerében új szemlélet bontakozott ki a fejlett országokban a közpénzek elosztásában és a felhasználás ellenőrzésében. Igényként fogalmazódott meg, hogy a közpénzekből fenntartott intézmények váljanak átláthatóvá /"transzparencia" követelménye/, és felerősödött az "értéket a pénzért cserébe" elv érvényesítése. Az új követelmények az egyetemi és a kutatóintézeti szférát sem hagyhatták érintetlenül; a fejlett országok kormányait a hálózat korszerűsítésére, a bürokratikus vonások csökkentésére, a finanszírozási döntések mérlegelésére kényszerítették. A ráfordításcsökkentő kormányzati politikák, és a kutatási oktatási igények folyamatos növekedéséből eredő feszültségek levezetése, valamint a transzparencia követelményének kielégítése szükségessé tette az egyetemek és a kutató intézmények értékelésének, minősítésének megszervezését. Az egyetemek, kutatóintézetek, a kormány és a társadalom egészének egyaránt érdekében állt /és áll/ az értékelési tevékenység intézményesítése: a kutatók, oktatók ha jobb eredményeket érnek el, akkor több pénzügyi támogatásra számíthatnak; a társadalom az értékelés révén átláthatja, mit csinálnak az egyes intézmények, milyen társadalmi igényt elégítenek ki és milyen hasznot hoznak; a kormány az értékelés, minősítés révén kap képet arról, hogy a központi forrásokat mely területeken lehet hatékonyabban felhasználni.