Közép-Európa a kapuk előtt [antikvár]

törekeny világállapot 1945-ben a világ vezetői San Franciscóban aláírták az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapdokumentumát abban a reményben, hogy a nemzetközi élet és kormányzás új korszaka kezdődik. A hidegháború nem váltotta ugyan teljesen valóra, de nem is ásta alá teljesen ezt a reményt. A világ elkerülte a III. világháborút. A Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti megállapodás (ami az amerikaiak gazdasági hegemóniáján alapult), valamint a sikeresen megindtilt nj^agat-európai gazdasági és politikai integráció garantálta, hogy európai földón nem robban ki újabb nemzetközi fegyveres konfliktus. Háborúkat elsősorban ideológiai alapokon az ún. Harmadik Vüág térségeiben vívtak a szuperhatalmak nyílt vagy közvetett támogatásával.' Ezek a háborúk emlékeztettek az OrweU által leírt álháborúkra; nem szolgáltak más célt, mint a szuperhatalmak közötti erőviszonyok állandó újraértékelését. Ugyanakkor ugyanezek a szuperhatalmak garantálták a helyi háborúk helyi keretek között tartását. Amikor a hidegháború 1989-ben véget ért, a világ alárendelt, elmaradott és konflikmsok Ltal súlyosan veszélyeztetett térségeiben is megnyílt az út a demokratizálódás és a gazdasági átalakulás folytatása előtt. Felcsillant annak a lehetősége, hogy a világot érintő egy sor fontos kérdésben - multilaterális alapon - egyetértés és közös elkötelezettség alakulhat ki. A most már egyre kevésbé csak katonai értelemben vett biztonság, emberi jogok, egyenlő esélyek, demokratizálódás, fenntartható ' Lásd részletesebben Mary Kaldor tanulmányát a Démocratisation and Eastern Europe című kötetben (Mary Kaldor, Ivan Vejvoda eds., Pinter, London, 1999.).