Kultuszok, vallások és hagyományok Kínában [antikvár]

Az emberiség szellemi kulturájának valamennyi területe, az egész civilizáció hosszú évszázadokon át a vallás erős befolyása alatt fejlődött, formálódott. A kutatók régóta tanulmányozzák társadalmi szerepét, a vallásos tudat eredetét, s az emberi viselkedésre gyakorolt hatását. Kutatják a fejlett vallásrendszerek, a "nagy vallások" kialakulását, s azt, hogy ezek hogyan befolyásolták a különböző civilizációk fejlődését. Anélkül, hogy e problémakörrel foglalkozó elméleteket és nézeteket részletesen elemeznénk, kitérünk a téma vizsgálatának és megközelítésének néhány módszertani elvére. Munkáinkban a múlt század legnagyobb etnográfusai, köztük A. Taylor és J. Frazer a vallásos tudatot rendszerint úgy tekintették, hogy az ősidők óta természeténél fogva megvan az emberben. Emellett azt is feltételezték, hogy az egyén vallásos tudata, miközben a saját törvényszerűségei szerint fejlődik, az idők folyamán bővül is, átszövi a társadalmat, s annak vallásos tudata az egyénekéből alakul ki. A kérdés ilyen felvétele éppoly nyilvánvalóan elégtelen a vallásos tudat keletkezése nagyon bonyolult problémájának megoldásához, mint az a törekvés, hogy a vallás forrásait az embernek a természet rettenetes erőivel szemben érzett egyszerű tehetetlenségéből vezessék le. Először is, az emberi társadalom fejlődésének éppen legkorábbi szakaszaiban játszottak a vallási tényezők aránylag jelentéktelen szerepet - egyes kutatók még egy "vallástalan korszak" feltevését is lehetségesnek tartják. Másodszor, a vallásosság korántsem mindig a népesség legelmaradottabb, legszegényebb és legtudatlanabb törzseinek vagy rétegeinek ismertetőjegye. A legbonyolultabb kultuszok, a népesség nagy közösségeinek bevonása a tömeges szertartási cselekményekbe, a vallásos aktivitásnak, sőt néha a vallásos fanatizmusnak más megnyilvánulási formái nem annyira "az ember erőtlenségének", vagy a "vallásos egyén tudatfejlődésének", mint inkább a vallás, e meghatározott társadalmi jelenség, fejlődésének eredményei.