Magyar kódex 2. - CD-vel [antikvár]

AZ ANJOUK ES ZSIGMOND URALKODÁSA I. KÁROLY III. András halála után két évvel ezt írta Ákos nembéli István nádor egy oklevelében: Letört Szent István első magyar király vérének, férfiivadékának, nemzetségének, törzsének utolsó aranyágacskája, és a főpapok, az ország nagyjai, a nemesség és Magyarország minden rangú és rendű népe érezte, hogy elveszítette született királyát és kesergett halálán, mint Ráhel sírt gyermekein. Keresve keresték, kit találhatnának utódául a szent király véréből. A nádor nagyon pontosan ábrázolta a helyzetet: a származása miatt Magyarországon Velencei Andrásként emlegetett III. Andrással ugyanis az Árpádok nemzetsége csak fiágon halt ki. A középkori felfogás szerint azonban, ha egy családban nem maradt férfiutód, azt kihaltnak tekintették. Ebből a szempontból nem tettek különbséget uralkodóházak és szegény nemesek között. Az örökség dolgában azonban már nagy eltérés mutatkozott. Királyi családok kihalása után két elv lépett életbe: a rokonságé és a választásé. Az első értelmében a leányági örökösök próbálták a rokonságra hivatkozva megszerezni a hatalmat, a második elv szerint pedig az ország előkelői maguk döntöttek jövendő urukról. Hogy kik voltak erre illetékesek, azt jól fejezte ki a nádor oklevelének sorrendje: az ország politikailag legbefolyásosabb személyei, a főpapok és a bárók, akik a királyi tanácsban korábban is nap mint nap tanáccsal és segítséggel szolgálták a királyt. A többiek akaratára csak hivatkoztak, véleményüket azonban nem kérték ki. A két elv nem állt éles ellentétben egymással, a magyar előkelők a szent király véréből, azaz a leányági utódok közt kerestek királyt. A leányági utódok közül elsőként a nápolyi Anjouk jelentették be igényüket a magyar koronára. Ok már III. András trónöröklési jogát sem ismerték el törvényesnek. Véleményük szerint Kun László halálakor (1290) kihalt az Ár-pád-ház, hiszen annak idején II. András fiai sem fogadták el törvényes születésű fivérüknek az apjuk utolsó házasságából származó (Utószülött) Istvánt. Anjouk • A francia királyi család egyik oldalága, a franciaországi Anjou-tartomány birtokosai a középkorban. A nápolyi, így a magyar Anjouk is Szent Lajos francia király öccsétől, I. Károlytól származtak. E család uralkodott a Szicíliai Királyságban 1266-1435, Magyarországon 1301-1395, Lengyelországban 1370-1399 között. Szicília szigete 1282-ben kikerült hatalmuk alól. Az Anjou-házbeli Hedvig 1386-1ÓI, Mária pedig 1387-től féljük mellett már csu- A gyermek Caroberio Magyaroi^gra érkezik. Miníatúra a Képes Krónikából pán névleges társuralkodók voltak. Az Anjoukat Magyarországon a Luxemburg", Lengyelországban a Jagelló", Nápolyban az Aragón di" nasztia követte. A család több ág" ból állt: magyar, nápolyi királyi, tarantói és durazzói ágból. fFI] Szűz Mária megkoronázza t Károlyt Falkép a szepeshelyi káptalani templomban