Magyar kódex 5. - CD-vel [antikvár]

Köztörténet A DUALISTA POLITIKAI RENDSZER KIALAKULÁSA A DUAUSTA RENDSZER POUTIKAI STRUKTÚRÁJA 1867-ben létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia. A kiegyezés minden szempontból szorosabb kapcsolatot hozott létre Magyarország és az örökös tartományok (röviden Ausztria) között, mint egy perszonálunió, de sokkal „lazábbat", mint egy úgynevezett reálunió. A magyar tárgyaló félnek ugyanis sikerült elérnie, hogy nem vezettek be egységes birodalmi törvényhozást. Léteztek úgynevezett közös ügyek: a külügy, a hadügy, az ezekre vonatkozó közös pénzügy, melyeknek közös, birodalmi minisztériumai voltak. Az 1867. évi Xll. törvényben és ennek Lajtán túh megfelelőjében, az úgynevezett decemberi alkotmányban bizonyos ügyek nem voltak közvetlenül alárendelve sem a magyar, sem az örökös tartományok országgyűlésének. Ennek kettős oka volt: egyrészt az uralkodó bizonyos döntési jogköröket magának akart fenntartani, másrészt a kiegyezést létrehozó magyar politikusok, de ellenzékük is — hogy a magyar rész önállósága minél teljesebben megmaradjon - olyan közjogi (a két terület kapcsolatát meghatározó) rendszerre törekedett, amelynek nincs központi országgyűlése (azaz teljes birodalmi gyűlése), így egy olyan intézményi rendszer jött létre, amely nem tartalmazott közös törvényhozói hatalmat, ugyanakkor valamiféle közös végrehajtói hatalommal rendelkezett. Az elkülönült központi vagy közös végrehajtó hatalom létét mindenekelőtt a Monarchia közös védelmével indokolták, így ennek megfelelően a hadügyek és a külügyek s az ezekre vonatkozó pénzügyek közös irányítását jelentette. Ezek intézésére jött létre a közös - a Lajtán túli szóhasználatban hosszú ideig birodalminak nevezett - külügyminisztérium, hadügyminisztérium és pénzügyminisztérium. Különböző módon függtek az uralkodótól, eltérő felelősséggel tartoztak a két állam -Lajtán túh fogalommal: a két birodalomrész - országgyűlésének. A közös hadügyről a kiegyezési törvény a következőképpen rendelkezett: Ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, ami az egész hadseregnek és így a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének, egységes vezérleté- Emlékérem Ferenc József mag)'ar királlyá koronázása alkalmából, 1867 örökös tartományok ¦ Igy nevezték az Osztrák-Magyar Monarchia nem magyarországi területeit, amelyeket röviden Ausztriának szoktunk nevezni. Az örökös kifejezés a tartományoknak örökletes voltára utalt, Ausztriának a dualista korszakban a következő területileg autonóm tartományai voltak: Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Tirol, Salzburg, Karintia, Krajna, Stájerország, Csehország, Mon'a-ország, Szilézia, Galícia, Dalmácia, Voralberg, Bukovina, Görz és Gradiaka, valamint Trieszt és a tengermetlék, [SzD]