Magyar könyvtárosok III. szakmai találkozója [antikvár]

Kedves Kolleginák és Kollégák! Kedves Vendégeink! Engedjék meg, hogy az Országos Széchényi Könyvtár nevében sok szeretettel üdvözöljem a III. Magyar Könyvtáros Találkozó résztvevőit. Hét esztendő telt el azóta, hogy a Magyar Könyvtárosok II. Szakmai Találkozója lezajlott. Ezalatt a hét év alatt megváltozott a világ. A változások hordereje - bármennyire is túlzásnak tűnnek most ezek a szavak - felér az I. vagy a II. világháború jelentőségével. Ma még nem tudjuk egészen felmérni a lezajlott események következményeit, de azt hiszem, a történelem igazolni fogja e megállapítást. Különösen áll ez ránk, magyarokra és a közelünkben élő népekre. A legnehezebb talán azt a változást megérteni, hogy évszázadok óta Magyarország és szomszédai most először kerültek abban a helyzetbe, hogy nincs mellettük olyan meghatározó nagyhatalom, amely a nemzeti fenyegetettség érzését kelthetné, és ebből fakadóan ne dőlnének el valós vagy vélt sorskérdések. Minden régi, hagyományos, ebben az értelemben megszokott kérdésfeltevés idejét múlta, mindent újra kell gondolni. Azt is, amit a nem hivatalos, a szabadértelműségi gondolkodás kimunkált és kikínlódott magából az elmúlt évtizedekben, években. Nem időszerű már az a gondolat sem, amelyet Németh László fogalmazott meg 1939 karácsonyán, amikor azt írta: „Akármi lesz a világban folyó hegemóniaharcnak a vége, a kis népeket aligha kérdezik meg, hogy tetszik-e az eredménye. Angolok, németek, vagy oroszok szabják-e Európára a maguk tervét, az ő szerepük nyilván alkalmazkodás lesz."