Magyar művelődéstörténet I. (rossz állapotú) [antikvár]

A fogalom és a szó, amelyet megjelölésére használunk, két különböző dolog. Mindegyiknek megvan a saját élete. És bizony igen sokszor a fogalom és a szó, amelyen nevezzük, el is válnak egymástól. Mert a fogalom is, a szó is külön fejlődik, különböző hatások alatt, amelyek eltérő útra vezethetik őket. „Történet" például mi mindent jelent ma, ámbár elsőleges értelme egyszerűen valami megtörtént esemény volt. Már ebben a formájában is tehát valamelyes folyamatot jelöltek meg vele, ha ez messze is volt attó a komoly tartalomtól, amelyet ma alatta érteni szoktunk. De a szónak ezt az eredeti tartalmát ma is ugyanezzel a kifejezéssel jelöljük. így azután a jelentéktelen, egyszerű kis történet épúgy „történet", mint akár egy fontos intézmény fejlődése, valamely nemzet vagy az emberiség „története", avagy maga az a tudomány, amely az emberi múlttal foglalkozik. A mi korunknak jellegzetes sajátsága, hogy a fogalmaknak, amelyekkel élünk, lehető pontos meghatározására törekszik. Intelligens emberek mindjárt mindennek a definícióját keresik. Különösen felületesebb értelmi műveltség esetében. Abban a hitben teszik ezt, hogy a pontos meghatározások megmentik őket a logikai botlásoktól. Mélyebb gondolkozás, sok töprengés, erős kritikai érzék és finom megkülönböztető képesség szükséges ahhoz, hogy az ilyen definició-gyüjtő rájöjjön arra, hogy szőrszálhasogató pontosságával korántsem fogta meg az életet, sőt éppen az élet siklott ki kezei közül. Ami pedig fáradságának eredményeként visszamaradt, minden pontossága ellenére is merev, élettelen forma. Gondoljunk csak arra, hogy idegen nyelvekben nem találunk pontos megfelelőt a mi saját szavainknak. Különösen elvont fogalmak, szellemi jelenségek megjelölésében ütközünk az idegen nyelvekben nagy nehézségekbe. Ismerjük a szó megfelelőjét, de az sokszor mégsem pontosan azt fejezi ki, amit éppen mondani akarunk. Az illető nyelv megfelelő szavát viszont mi nem tudjuk maradék nélkül visszaadni.