Magyarország egyházi és politikai összeköttetései a római Szent-székkel III. [antikvár]

ELSŐ FEJEZET. A mohácsi csata hírének hatása Rómában. — VII. Kelemen állása a két trónjelölttel szemközt. — János király követe Rómában. — Pápai nuntiusok küldetése Jánoshoz és Ferdinándhoz. (1526-1520.) A MOHÁCSI katasztrófa első hirét szeptember közepén hozta meg Rómába a velenczei doge levele. VII. Kelemen szeptember 18-ikán maga köré gyüjté a bíbornokokat és a külföldi követeket. Mélyen meghatva, könyezve fejezte ki fájdalmát a súlyos csapás fölött, mely Magyarországot és az egész kereszténységet érte. Azután előadta, hogy a törökök visszaszorítását, félelmes hatalmuk megtörését csak a keresztény hatalmak egyesült erőfeszítésétől lehet várni, a mi pedig csak úgy érhető el, ha azok, a kik mint ellenségek vagy vetélytársak állanak egymással szemközt, őszinte és állandó egyességi'e lépnek. Fölhívta a jelenlevő követeket, hogy hassanak ez irányban küldőikre. Kijelenté, hogy ő a maga részéről, jó pásztor gyanánt, semmiféle áldozattól nem riad vissza; közelebb hajóra száll és Barcelonába vitorláz, hogy V. Károlylyal, azután pedig a spanyol-franczia határ közelében a franczia királylyal és az angol király kanczellárjával, Wolsey bíbornokkal találkozzék. i Azonban éppen ezt az időpontot, a mikor a pápa Magyarország megmentésére irányozta figyelmét, használták föl ellenfelei: a császárral összeköttetésben álló Colonna berezegek, hogy Rómában a hatalmat magukhoz ragadják. Szeptember 20-ikán csapataik élén a városba nyomultak és ellenállásra nem találván, megszállották a vatikáni palotát. VII. Kelemen az angyalvárba menekült, a honnan tárgyalásokat indított meg és másnap stílyos áldozatok árán lázadó alattvalóival egyességet kötött. Ilyen körülmények között le kellett mondania arról a szán-