Média szakos doktori hallgatók III. konferenciája [antikvár]

Részlet: "Kozma Csaba Az írott politikai kommunikáció nyelvhasználatának változása 1989-2004 között Az 1989-es.év - politikai, közéleti és kulturális szempontból - a kommunista Románia legmegrázóbb, legtragikusabb éve volt. A sajtó már rég nem tudta ellátni eredeti feladatát, a lapszámokat szigorú cenzúra mellett olyan anyagokkal kellett megtölteni, amelyek fentről érkeztek, amelyeket előírtak, feladatként adtak ki a szerkesztőségek számára. A megszorítások annyira szigorúvá váltak, hogy magyar településneveknek már nem jelenhettek meg újságokban. Az előírt anyagokat - melyek nagy részét fordítani kellett - ködös fanyelvezet jellemezte. Nem beszélhetünk egy sajátos romániai magyar politikai kommunikációról, nyelvhasználatról, hisz minden központosítva volt. Egyetlen központi magyar napilap volt (Előre), a magyarlakta megyékben csupán egy-egy napilap működött (Megyei Tükör, Vörös Zászló, Igazság stb.). 1989 decemberétől változott meg a helyzet, amikor a demokratikus rendszer beköszöntésével újra lehetőség nyílt magyar nyelvű újságok szerkesztésére, kiadására. December 22-e után megszűntek mind az ideológiai-tematikai előírások, mind a nyelvi megszorítások. Új nyelvezetnek kellett kialakulnia és meghonosodnia, annál is inkább, mivel átalakult az állam- és közigazgatás, intézmények változtak meg, újak jöttek létre. Az újságok maguk választhatták meg arculatukat, témavilágukat. A kötelezően előírt szókészletnek fokozatosan ki kellett cserélődnie. Az 1990-es év elhozta a kommunizmus bukása utáni első szabad választásokat is. Ez azért fontos a mi szempontunkból, mert a többpártrendszer kialakulásával megjelent a választók bizalmáért folytatott szimbolikus harc, melynek jó része nyomon követhető a sajtóban. A kutatásnak kettős célja volt: egyrészt arra voltam kíváncsi, hogyan nézett ki a kommunista rendszer időszakában működő sajtó szókészlete, nyelvezete, stílusa, miként" 7