Megismerhető világtörténelem [antikvár]

Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszéke Magyarország legrégibb modern világtörténeti kutatóhelye. Az egyetem első újkori egyetemes történet tanárát, Hajnal István nyilvános, rendes tanárt 1930-ban nevezték ki. Az 1953 őszétől a tanszék a bevezetett reformmal létrehozott önálló Történettudományi Kar része lett, 1957-ig. A tanszék vezetője 1953-56 között G. Fazekas Erzsébet, egyetemi tanár, 1956-58 között Incze Miklós egyetemi tanár, 1958-60 között Szamuely Tibor egyetemi docens volt. 1960- 78 között Zsigmond László egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja vette át a tanszék irányítását. Nyugdíjba vonulása után, 1978-95 között Diószegi István egyetemi tanár, az MTA doktora vezette a tanszéket, akit 1996-2005 között Balogh András egyetemi tanár, az MTA doktora, 2005-től Székely Gábor egyetemi tanár, az MTA doktora, majd 2007 szeptemberétől Majoros István egyetemi tanár, az MTA doktora követte a tisztségben. A tanszék 1960-ig Nyugat-Európa történetét oktatta 1789-től a második világháború végéig. Az 1970-es évektől rendszeres az Amerikai Egyesült Államok, valamint az ázsiai és afrikai országok történetének oktatása. Új tanárok kinevezése 1980-ban lehetővé tette az afro-ázsiai tanszéki szakcsoport létrehozását. 2001 óta a tanszék neve: Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék. A névváltozás kifejezi azt a kutatási és oktatási irányt, amely a világ mai problémáinak (globalizáció, nemzeti kisebbségi kérdések, európai integráció) történeti megközelítésű megragadását jelenti.