Messzelátó [antikvár]

Részlet: ELŐSZÓ HELYETT Felfedezéseim közül arra a felfedezésre vagyok a legbüszkébb, hogy csupán egy nyelv van: a magyar nyelvi (Teller Ede) a egy oivos tollat vesz a kezébe, akkoi: annak többféle oka szokott lenni. Lehet, hogy pályatéA'esztett, amire példa olyan jeles írók esete, akik mellesleg orvosi mesterséget (is) folytattak. Ilyen biztosan nem vagyok. Vannak továbbá - és azok közé tartozok -akik csak azért vettek kezükbe íi'ószerszámot, mert a körülménj-ek úgy hozták. En-ől szóljon hát a vallomás. Oivosi foglalkozásomat mindig szerettem, sokat dolgoztam, mai mér-cé\'el mérve primitív élet- és munkakörülmények között. Mégis, ma \dsszagondolva azokra az időkre, eddigi életem boldog időszakának is nevezhetem, dacára mindennek, ami nemegyszer megkeserítette életemet. Gazdag nem lehettem - más on'ostársaimhoz \dszonyitva különösen nem amikor túl a negyvenen elhagj'tam a szülőföldet; nem magamért, hanem gyermekeim jövőjét tartva szemem előtt. Rendkívül nehéz időket kellett végigélnem, és amikor töbli év után úgy tűnt, hogy nyugodt évek következnének, akár a nmgdíjas korig, akkor betegség és műtétek sorozata húzott át minden számítást. Ép ésszel, testileg megtörve, csaknem ágyhoz kötötten mit tehet olyan valaki, aki kora gyermeld^orátói csak a munkát ismerte? Olvastam tehát, éspedig olyan sokat, amennyit munkája mellett senki nem olvashat. Először is bepótolhattam így mindazt, amit a kommunista iskolázási program szándékosan kihagyott a?: egyetemi oktatási programból, tehát biológia és etológia tárgyú könyveket tanulmányoztain, de megismerkedtem a freudi tanokkal is. A német nyelv egyre jobb elsajátítása és a korlátlan dokumentációs lehetőségek együttesen nyitottak fel egy olyan információs kapat, amelyről otthon töltött éveim alatt nem is álmodhattam. Az egyre ellmzódó betegség és az ismételt műtétek mindinkább valószínűsítették, hogy többé on'osi tevékenységet nem fogok tudni folytatni. Ilven szellemi szorongatások között merült fel annak a gondolata.