Bővebb ismertető
BEVEZETES
Több mint tíz esztendővel ezelőtt jelent meg a magyarországi reformkori országgyűlések oktatáspolitikai vitáinak és az ezekhez kapcsolódó irományoknak az anyagát feldolgozó monográfia. Nem sokkal utána a hazai reformdiéták egyéb művelődéspolitikai vonatkozásait egy tanulmánykötet tárta fel, a színházi viták (és irományok) anyaga pedig külön forráskiadványban látott napvilágot.' Már ezekben az években felvetődött a gondolat, hogy a testvérhaza, a korabeli Erdély reformországgyűléseinek művelődési törekvéseit szintén célszerű lenne monografikus módon feltárni. S valóban: az erdélyi diétákon tárgyalt kulturális kérdések sokban hasonlítanak a magyarországiakhoz, sok a párhuzamosság, ugyanakkor a közjogi különállásból és a történelmi fejlődés eltérő voltából fakadóan lényeges különbségek is megfigyelhetők. A magyar történetírás az erdélyi reformkor kezdetét az 1830-as évek közepére datálja, ebből következően mondandónk a hosszú idő után 1834. május végére összehívott országgyűléssel indul. A téma tárgyalása viszont megkívánta az előzmények vizsgálatát, kimutatását is. A gondolatmenet a polgári forradalom győzelmével zárul, amely a nagyfejedelemségben is megteremtette a polgárosodás felgyorsulásának jogi feltételeit, és egyúttal az 1848. május 29 - július 18. között megtartott erdélyi diétán a két ország - korabeli kifejezéssel: a két testvérhaza, testvérhon - állami közösségét, régóta óhajtott unióját is.
A tizenkilencedik század európai fejlődésének egyik meghatározó tendenciája, a polgári átalakulás Erdélyben nagyon lassan és jókora késéssel bontakozott ki. Ezzel egy időben ment végbe az etnikailag-nyelvileg megosztott országban az itt élő népek nemzeti öntudatosodása. A kettős folyamat előrehaladását elsősorban a feudális viszonyok uralma és az elmaradottság (önellátó mezőgazdaság esetleges árutermeléssel, kezdetleges ipar és kereskedelem, csekély urbanizáció), továbbá a bécsi udvar és a vele szövetséges, erős pozíciókkal rendelkező konzervatív tábor szembenállása gátolta, de közrejátszottak a mindin-
' Bényei, 1994.; Bényei, 1998.; Bényei, 1985.