Művelt és udvarias ember a XX. században [antikvár]

Részlet a könyvből: - Te mindenkit ismersz, - fordult valaki a monoklis ezredeshez a divatos téli sporthely szállójának széles terraszán, vörhenyes alkonyatban, - kik ezek az emberek? A két pár, amint végighaladt az asztalok között, csakugyan megérdemelte, hogy alaposabban megnézzék. Mind a négyen magasak voltak és karcsú termetűek. Alakjukon félreismerhetetlen nyomot hagyott a sok sportolás, arcbőrüket bronzszínűre égette a nap, a szél, a szabad levegő. A férfiak hanyag, mégis biztos tartása, a nők ruganyos, természetes mozgása arra vallott, hogy egészségükkel, idegeikkel és éjszakai álmukkal nincs baj. Az ezredes, aki tizenötéve tette le az egyenruhát, de máig is gondosan megőrizte a rangjával járó megszólítást és lassan-lassan fogalommá nőtte ki magát a társasági életben, elégülten mosolygott: - Úgy-e, érdekesek? Sosem tudtam, hogy ismerik egymást... - De hát kicsodák? - Az a bronzvörösarcú férfi Geoffrey Glenkairn, volt fregatthadnagy az angol király Nelsom csatahajóján, jelenleg import-export kereskedő...