Múzeum és közönség 7 [antikvár]

Zbynek Z. Stránsky a muzeumi kiállítás mint a pedagógiai-muzeolcígiai Törekvés oktatási és nevelési célja Bevezetés A múzeumpedagógia ma fogalommá, olykor egyfajta divatos üggyéi vált. Természetesen senki sem fogja letagadni azt a tényt, hogy a muzeumokban külön pei dagógiai osztályok működnek, hogy ott pedagógusok tevékenykednek a tömegtájékoztatás ' területén, hogy külön kurzusokat szerveznek tanulók számára, vagy, hogy az iskolán kívüli nevelési és oktatási formákat, valamint a felnőttekre koncentráló pedagógiai munkát kidolgozzák. Ez a gyakorlat. De van elmélet is Tekintet nélkül arra, hogy milyen terminusok mögött búvik meg, ez annak a törekvésnek a kifejeződése, hogy a muzeumi valósággal pedagógiailag megbirkózzon, azt a jelen társadalom nevelési és oktatási céljai értelmében kiértékelje és ezeknek alárendelje. Ilyen társadalmi motiválást feltételez a különböző magatartások/viszonyulások osztálydifferenciálódása. Ebből a szempontból értékelnünk kell azokat a próbálkozásokat is, amelyek a pedágógi^ muzeumproblematikával igyekeznek megbirkózni, amelyek akár a szovjet muzeológiai gyakorlat, illetve amerikai muzeológiai folyóiratok részéről, akár a muzeumtudományok indiai tanszékeinek tevékenységében, Csehszlovákia múzeumpedagógiai szemináriumain vagy Jürgen Rohmeder legutóbb megjelent nyugatnémet kiadványaiban jelentkeznek. De térjünk a tulajdonképpeni témára. 1. PREMISSZÁK Először tisztázni kell néhány premisszát: /!/ Első premissza: A muzeumot mint az embereknek a valósághoz fűződő specifikus viszonyulásának ob-jektiválódása által történelmileg és társadalmilag meghatározott formáját értem. Ez a viszonyulás gnoszeológiai és axiológiai jellegű és három fo szférában valósul meg: a szelekcióban, tezaurálásban és kommunikációban, A valósághoz való muzeológiai közvetítést dinamikusan és nem statikusan kell felfognunk. A valósághoz való muzeológiai közvetítésről a következő séma ismeretében közelebbi, képet -kaphatunk: