Nemzetállamok és kisebbségek [antikvár]

Szerkesztői előszó Mint e könyv címe is mutatja, vizsgálatunk tárgya az identitás Közép-Európában a nemzetállamok és kisebbségek szempontjából. A tanulmánykötet 25 év termését adja közre, azokat az írásokat, amelyek a szerző, a kisebbségkutató, biztonságpolitikai tanácsadó és egyetemi előadó munkájából születtek. S mint ilyenek sokrétűek, sokcélúak, s némi malíciával szólva, össze nem ülőek. Vannak köztük eszmei mondanivalót, világlátást közvetítő és köznapi szükségletet kielégítő, pragmatikus előadás-szövegek olyan, a (kisebbség)politikában sűrűn használt fogalmak tisztázására, mint nép-nemzetállam-nacionalizmus, önren-delkezés-önkormányzat-regionalizmus-autonómia. Keveredhetnek is, mint az identitásokról és a vallásokról írt tanulmányokban. Ezekben a hosszabb-rövidebb írásokban megjelennek az elmúlt (három)negyed század fájdalmasan aktuális hazai és nemzetközi kérdései az országgyarapítástól a (határon túli) kisebbségek kérdésének szőnyeg alá söprésén, majd a nemzetpolitika részévé emelésén, az EU-csatlakozáson át Jugoszlávia felbomlásáig és az ukrán konfliktusig. Az elméleti, ám nagyon is gyakorlati mondanivalójú fejezetek után a történelmi jellegűek következnek, majd a kisebbségi kérdésekkel foglalkozók: két szomszédsági esettanulmányt szubjektív magántörténelmi emlékezések megközelítésében publikál a történész-szerző, s a kötet, amely egy életmű lezárásának is tekinthető, öt angol nyelvű összeállítással-fordítással zárul. A szerkesztett kötetben fellelhető szövegközi kiemelések - ha másként nem jeleztük - a szerző kiemelései. A külpolitikai gondolkodás alapja mindenkor a történelem, azon belül a nemzeti múlt elhelyezése, valamint az erre épülő jelen elemzése a várható jövő szempontjából. Mindez magában foglalja a jelen aktuális történéseinek reflexióit is, ám a történész-szerző a terjedelmi korlátok következtében „csupán" a jelentős (döntően geopolitikai) folyamatok megragadását tűzte ki célul. A szerkesztői munka közben figyelembe kellett venni, hogy a kötet írásai egyenetlenek, hiszen nem egy megírt önálló művet kellett szerkeszteni. Vannak részletesen kidolgozott, forrásokkal is megtámogatott tanulmányok, míg más írásokban gondolatokat vet fel elemző módon és esszészerűen a szerző. A tanulmánykötet szerkezete ennek megfelelően az időrendi közlést csak részben, szerény