Népben, nemzetben [antikvár]

Részlet:"Az én hazám*Egy rádióműsor margójáraAz én hazám a Kárpát-medence: az a szerves egész, amelyet őseink talán tizennégy, de legalább tizenegy évszázada birtokba vettek, s máig magunkénak érezhetünk. Igen: a miénk, közös kincsünk ez akkor is, ha kétharmadát immár Tamási Áron után szabadon mások használják Közös kincse a mintegy tizenhárom és félmillió, többségben vagy kisebbségben élő magyarnak, nyolc határral keresztül-kasul szabdalva. És kétségbevonhatatlanul közös kincse a most már jórészt anyaországgal is rendelkező hazai német, szlovák, horvát, román, lengyel, ukrán, szlovén, szerb, ruszin, görög, bolgár, örmény és cigány honfitársainknak, akikkel rendezni végre közös dolgainkat" elodázhatatlan kötelességünk.Igen: érdemes egy életet rááldozni a már számbeliségüknél fogva is hátrányos helyzetű, kisebbségi közösségek és egyének legyenek azok határainkon túl élő magyarok vagy magyarországi nemzetiségek megsegítésére. Hitem szerint jómagamnak sikerült már erre az útra lépnem középiskolás koromban, amikor több félévig néprajz szabadegyetemi kurzust hallgathattam, folytatva egyetemi éveim alatt a Budapestkőbányai Tamási Áron székely népdalkörben, ahol Vargha Anikó kórusvezetőtől a zenei, és a táncházmozgalomban pedig a néptánc-anyanyelvemet sajátíthattam el. És azután három évtizede kisebbségkutatóként, honismereti munkásként, majd mint köztisztviselő s amíg lehetett , a Kárpát-medencei magyarság szociális megsegítését szolgáló Mocsáry Alapítvány kurátoraként csakúgy, mint közéleti ember, egyetemi katedrák és falusi művelődési otthonok előadója, akár a Magyar Kultúra Lovagja minőségében, akár a Szent László Akadémia Kárpát-medencei Régió Tanszéke vezetői székéből igyekszem tenni a dolgom, itthon és határon túl.Tehát az erdélyi Venczel József társadalomkutató életművével azonosulva: a tényfeltárást a cselekvési program megfogalmazása,* Elhangzott a Kossuth Rádió hasonló című műsorában, 2006. szeptember 13-án"7