Népességi mozgalmak Erdélyben és környékén a középkorban [antikvár]

I. A MAGYAR HONFOGLALÁS ELŐZMÉNYEI ÉS KÖVETKEZMÉNYEI ERDÉLYBEN Chorenei Mózes örmény történetírónak a Kr.u. VII. sz.-ban keletkezett földrajzi munkájában azt olvassuk, hogy Daciában a szlávoknak 25 törzse lakott: később a szlávok átkeltek a Dunán s Thracián és Macedónián át egészen Achaiáig és Dalmatiáig nyomultak előre.^ Bizánci forrásokból megállapítható, hogy a szlávok a hún birodalom felbomlása idején kezdték meg a Kárpátoktól északra fekvő őshazájukból a dél felé való vándorlást; nemcsak a mai Erdélyben, hanem Beszarábián és Moldván át is oly tömegekben árasztották el az Al-Dunáig terjedő területet, hogy a VI. sz.-ban a bizánciak már az egész Dunától északra fekvő területet Sklaviniának nevezték.^ A gótoknak nyugat felé való vándorlása után a gepidák megmaradtak Pannónia és Dacia területén, de az ő uralmukat még a VI. sz. végén megdöntötték a délorosz pusztákról benyomuló avarok a longobárdokkal együtt s az utóbbiaknak Nyugat felé történt elvonulása után az avarok a Duna völgyében megtelepedtek s innen kiindulva egy hatalmas birodalmat alkottak, alávetve a szlávokat, betörve a Dunán át a keletrómai császárság területére s függővé téve maguktól a Fekete-tengertől északra nomadizáló ugor és török törzseket is. Az avar előnyomulás azonban megakadt Konstantinápoly falainál a 626-i sikertelen ostrom után, melyben összes alattvalóik, a szlávok, gepidák, bolgárok és más barbár népek is résztvettek. Az avarok innen kezdve megszűnnek nyugtalanítani becsapásaikkal a bizánci birodalmat, nemcsak a szenve-