Néprajz és nyelvtudomány XL. [antikvár]

Sokan azt tartják, hogy szokásaink rabjai vagyunk, és talán így is van. Most is azért gyűltünk egybe, hogy egy szokásnak tegyünk eleget. Összejövetelünk célja a JA TE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszéke nyugalmazott docensének, évekig vezetőjének hetvenedik születésnapját megünnepelni. Ezért azután bízvást mondhatom, egyikünk sem azért van itt, mert a vak megszokás rabsága kényszerít erre, hanem ellenkezőleg, nemes erkölcsi tartalmú szokás, a hagyomány tiszteletreméltósága kívánja meg ittlétünket: Est adolescentis maiores natu vereri. Ám nemcsak a Cicerótól származó bölcs mondásban van az ok. Abban inkább, hogy dr. Velcsov Mártonná bő három évtizedig (1953-tól 1986-ig) volt a tanszék oktatója. - Minden munkahely valaminő közösséggé alakul, amely szakmai és emberi vonatkozásokban jóllehet állandóan változik a szárnyaló időben egy bizonyos folyamatosság mellett. Egymásnak és egymás munkájának megbecsülése tart(hat)ja össze leginkább a kollégákat. Nyilvánvaló: e megbecsülés hozott e terembe bennünket, akikkel ünnepeltünk hosszabb-rövidebb ideig dolgozott, kivel kollégaként, kivel hallgató gyanánt azóta, hogy Mészöly Gedeon mellé került tanársegéd beosztásba. Az egyetemi állás előtt Kecskeméten és a szegedi Tömörkény István Leánygimnáziumban, előzőleg pedig magyar-latin szakos gyakorlőéves tanárjelöltként Kiskunhalason tanított. Egyébként magyar-német szakpáron kezdett, de közben a német szakot szüneteltették. így Tóth Katalin hallgató másfél év alatt végezte el a latin szakot, majd 1952-ben államvizsgázott. - Egyetemi pályája szabályosnak mondható, 1959-ben doktorált Nyíri Antalnál és Bálint Sándornál, 1971-ben lett a nyelvtudomány kandidátusa. 1982-től nyugdíjba vonulásáig a tanszék vezetője volt. Hogy meimyi munka és nehézség van e rövid összefoglaló mögött, nem kell taglalnom, s ehhez jön még egyetemünk hajdani ostoba és rosszindulatú vezetőitől (a Tiszatáj 1999. júliusi számából vettem a kifejezést Herder-díjas professzorunktól) egy és más azokból az időkből, amelyeket jobb elfelejtenünk. Itt vannak közöttünk azok is, akik Velc.sov Mártonnénak, a nyelvésznek érdemeit elismerendő jöttek el e köszöntő ülésre. A tanárnő szakmai pályája érdemben a már említett egyetemi doktori értekezéssel kezdődött, ebben már néhány olyan kérdéssel is foglalkozott, amilyenből később kandidátusi értekezése teljesedett ki. Ez az értekezés 1974-ben jelent meg Antropometrikus mértéknevek a magyar nyelvben címmel (a Nyelvtudományi Értekezések 84. számaként). E monográfia jól szemlélteti azt, ainit a még hallgató Tóth Katalin el- és megtanult Kleinin Antaltól, Mészöly Gedeontól és másoktól: a tárgykör feldolgozásának példás alaposságát. Munkájának máig sugárzó hatása van, nemegyszer hivatkozik rá A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára és az Etymologisches Wörterbuch des Ungarischen, bizonyára Velcsovné kötete késztette az Erdélyi magyar szótörténeti tár alapján feldolgozni az effajta mértékneveket (Tamásné Szabó Csilla dolgozata az 1997-ben kiadott Szabó Zoltán-emlékkönyvben olvasható). Tevékenyen vett részt a tanszéken folyó azon munkálatokban is, amelyeknek eredménye a Müncheni Kódexnak Nyíri Antal szerkesztette kiadása lett, illetőleg a kódex magyar-latin szótára. Velcsov Mártonná egyéb nyelvtörténeti tanulmányait és őt magát számon tartja a szakma: A magyar nyelv történeti nyelvtana első kötetének ő *Elliangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság és a JATE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszéke ünnepi felolvasó ülésén, Szegeden, 1999. szeptember 22-én. - Felolvaslak Forg.ícs Tamás, M. Korclimáros Valéria és Szabó József.